Elegem van már ebből. Most mit tegyek?
Egyszerűen a családom megőrjít. Sosem hagynak kibontakozni, sohasem hallgatják meg a véleményemet, ha mégis meghallgatják tuti szarják le, vagy egyszerűen leugatnak.
Mindig elvárják tőlem, hogy bármi bajom van, sose nyilvánítsam ki, ha valamiről elmondom a véleményem vagy a saját igazam állítom egyből én vagyok a szar, a hibás.
Hiába mondok valamit 100x mindig megkérdezik, hogy mi van? Aztán persze felmegy bennem a pumpa és felemelem a hangom. Ekkor megint csak én vagyok a bunkó, paraszt.
Bezzeg, ha ők hazudnak nekem, megígérnek valamit de sosem tartják be, vagy ha hozzányúlnak a cuccaimhoz nekem 1 szavam se lehet.
És azon is ki vannak borulva, hogy utálom, ha valaki bemegy a szobámba. Miért? Ők se szeretik! Akkor én miért tűrjek mindig mindent el?
Miért van ez? Valamint miért nem tombolhatom soha ki magam? Most éppen felrobbannék az idegtől, legszívesebben fognék egy dobozt és cafatokra szedném. Vagy, megölnék egy tyúkot vagy bármi. Mert már elegem van, hogy egészen 11 éves koromtól minden nap csak szopom a szart!
14/L
Ez nálunk is igy van. Én sosem leszek elég jó, hiába vagyok jó tanuló, hiába van felsőfokú nyelvvizsgám, a testvéreim mindig jobbak nálam. Amit én teszek vagy mondok, az nem elég, az nem jó, pedig szó nélkül megcsinálok bármit. Ha felemelem a hangomat, akkor hogy képzeltem, de öcsém b*szdmegolhat az édesanyánknak. Nem értem, sosem fogom megérteni. Próbáltam szép szóval megbeszélni velük, hogy mi a bajom, de akkor is lehurrogtak, hogy mit húzom a számat...Húgom rendszeresen kutat a szobámba, sorra tűnnek el a cuccaim, amik későb tőle kerülnek elő. Hiába mondom a szüleimnek is, meg neki is normális hangnemben, hogy nem szeretném, hogy elhordja a cuccaimat, de nem érdekli őket. Nem változik semmi. Szóval csak kitartás, amint teheted lépj le otthonról. A tyúkot pedig ne bántsd.:)
18/L
A tyúkot tényleg ne bántsd! :)
Sok szülő esik abba a hibába, hogy nem tud fejlődni. A gyermekük bizony önállósodni és egyéniséggé akar válni és ő még mindig azt a kis édi-bédi gyermeket látja, vagy akarja látni. Nos itt jössz te a képbe, hiszen neked is nevelned kell őket. A probléma ott van, hogy nem tudnak komolyan venni, amíg nem teszel le te is valamit az asztalra, amiből látszik, hogy hoppá, ez a kiccsaj már nem is kiccsaj, hanem lehet rá számítani! Neked azt kell most tudomásul venned, hogy a szüleid tudják te a dac korszakodat éled és mindenbe kötözködsz. Próbálj meg önállóan otthon segíteni olyan dolgokban, ami meglepi majd őket, ami jólesik nekik és felrázza őket, hogy felfigyeljenek arra megváltozol éppen és akkor hidd el érdeklődőbbek lesznek a problémáid iránt.
Akkor elbeszélgethetsz velük a szabályokról:
-a holmid és a magánéleted tabu, ahhoz semmi közük, mert mit szólnának hozzá, ha te is turkálnál az övékben?
-neked még sokat kell tanulnod az életről, de te szeretnéd eldönteni mi a jó, mert a saját életedet kell élned nem az övékét
-nyilván nekik is lehetnek elvárásaik feléd, de ezeket közösen beszéljétek meg
Nagyon fontos, hogy kommunikálj valakivel ezekről a dolgokról és a szüleiddel se veszítsd el a kapcsolatod. Ne feledd ők azért csipáznak téged! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!