ELEGEM VAN EBBŐL, nem találok megoldást, csak nekem van ilyen gondom? Hogy oldjam meg?

Ahogy az utolsó hozzászóló is írta, legyen jó illatod, maga az izzadás nem olyan égő.

Amúgy én is ilyan voltam, néha még mindig előjön, állásinterjún, orvosnál, ha behívat a főnök az irodába vagy ha zavarba hoznak.

De amíg sulis voltam, szinte minden napos volt, főként 9-10. osztály tájékán.

Én magamat szoktattam le róla, mégpedig úgy, hogy szembenéztem a félelmeimmel, és azt mondtam: "izzadok? izzadjak. Félek? féljek! míg bele nem szakadok"

Nem szerettem ha sok szem rám szegeződik, nem szerettem ismerkedni, mások előtt enni vagy beszélni. És mind megtettem, jelentkeztem szavalóversenyre, beiratkoztam a kézilabda csapatba, csoportos feladatoknál átvettem a szót...stb. mindent megtettem amitől addig féltem. És bejött. :P Először rémes volt, remegtem, izzadtam, majd egy idő után minden elmúlt.

Figyelj csak. Nagyon nem mindegy, hogy mitől izzadsz. Több oka is lehet.

A. Lehet, hogy ez a serdülő kor, és a vele járó hormonális változások még normális kísérője. Ha erről van szó, talán meg kellene próbálni dezodort váltani, és pamut ruhákat viselni zömében, amik beszívják a nedvességet.

B. Lehet, hogy nem normális mértékű az izzadásod, és valamilyen fizikális elváltozás, zavar van a hátterében, amit első körben a háziorvosnak kell felderítenie, és javasolnia a további teendőket.

C. Megemlítetted a szorongást. Ezt se ártana feltérképezni. Az emberek társasága váltja ki belőled a szorongást? Mikor izzadsz? Otthon, egyedül, biztonságos közekben is előjön az izzadás? Vagy inkább iskolában, vagy sok idegen ember között? Társas helyzetekhez kötődik az izzadásod? Ha igen, van egyéb dolog is az izzadáson kívül? Például elpirulásra, remegésre, erős szívverésre gondolok.

Mert ha így van, akkor az izzadásnak lelki okai vannak, és szóba jöhet a szociális szorongás lehetősége is. Ami bizony pszichológus, vagy pszichiáter hatásköre, akár tetszik, akár nem. Ha ez a helyzet, keress segítséget. Háziorvos elküld ingyenes pszichológiai ellátásra.

Ebben az esetben én mindenképp ezt javaslom, és nem igaz, hogy csak magadon tudsz segíteni. Ha szenvedsz, tessék segítséget kérni, nem szégyen. Arra pedig pláne semmi szükség, hogy a tüneteid súlyosbodjanak, mivel kezeletlenül marad a szorongásod.

Ma 09:32-es válaszolóhoz még annyit fűznék hozzá, hogy sok esetben jelentkezik a szociális szorongás serdülőkorban, amikor nagy gondot okoz mások előtt enni-inni, beszélni. Ez sok esetben elmúlik magától is, a serdülő kor végével. Például olyan módon, ahogyan a válaszoló is írta, hogy egyre többet kerül az illető a szorongást okozó helyzetbe, és úrrá lesz a félelmein.

Ám nem minden esetben múlnak el a panaszok maguktól. A masszív, erős, stabil szorongást mindenképp szakember segítségével kell kezelni. Mert ha állandósul, az az életminőséget, a mentális állapotot, és a testi egészséget is károsítja.