Hogy szeressem meg önmagam?

Őszintén szólva én is ilyen ember vagyok. Húsz éves vagyok, és nincs semmim, amit felmutathatnék. VAnnak haverjaim, ezzel nincs is gond, de állandóan kavarnak uszítják az embereket. Az egyetlen barátnőm 130km-re lakik tőlem. És tudod mit? Van egy érettségim, meg most már egy szakmám, és amikor a legletargikusabb hangulatban voltam az egyik törzshelyemen, odajött beszélgetni hozzám egy haver, aki mindíg kedves volt velem. Egy régebbi férfiismerősöm. Addig beszélgettünk mindenféléről, hogy a délutánból este lett, és mire mentem a buszomhoz, már tudtam, hogy szeret. Összejöttünk a legváratlanabb pillanatban. Ez már több, mint 3 hónapja volt. A családomtól érzelmileg nem kapok sokat, tojank a fejemre, de tudom, hogy nemsokára hétvége és újra láthatom ŐT!

Ezzel csak annyit akartam mondani, hogy ha nem is beszélsz senkivel, akkor is mozdulj ki otthonról. Menj el egy vízpartra sétálni, vagy akármilyen természetes környezetbe, ha rossz kedved van. Keress egy törzshelyet, ahol korodbeli fiatalok vannak. Nem kell tudniuk otthon, hogy hol vgy, nem kell beszélgetned ott sem senkivel (nekem például két kocsma a törzshelyem, de kocsmába nem csak inni lehet, hanem ismerkedni is ), de legyél ott. Ha úgy érzed, szóva állsz másokkal egy kicsit. Nem lehet elsiettetni. Fontos! Ha elég erőt érzel magadban, csak akkor kezdj el barátkozni, de akkor ne a letargiát lássák rajtad, hanem hozd elő a jó tulajdonságokat. Legyél kedves, megértő, mesélj sztorikat, vagy vicceket, de ne a bajaidat teregesd ki. Hidd el, én úgy 15 évig voltam ilyen állapotban és most van jövőm, megláttam ebből a kiutat. De ne feledd: elősször szerezz barátokat, és utánna próbálkozz a párkereséssel, mert fordítva nem működik. Viszont, ha találsz egy lányt, aki szeret, annak mondd el, ha van valami bajod, mert ha magadba zárod, az neki is rossz lesz. Viszont a legfontosabb ilyen helyzetben: TE is hallgasd meg őt, mert ez így fair.

Sok sikert!