Akaratom ellenére képes vagyok olyan szemszögből látni a világot, ami számomra teljesen kedvezőtlen és egyértelműen nem kifizetődő, és nem tudok kitörni belőle, csak ha már hazaértem vagy aludtam. Miért?

"nem tudok mit mondani, szóval egyszerűen nincs célom velük és olyan kínosan érzem magam"

És muszáj mindig neked lenni a helyi okostóninak? Muszáj "mondani" valamit? Mi lenne, ha egyszer belenyugodnál abba, hogy nincs mit mondanod? Egész érdekesen kezdene alakulni a dolog, mert abbahagynád a mondanivaló kínos keresését, és mondjuk bekapcsolódhatnál egy folyamatban lévő beszélgetésbe, mondjuk feltehetnél egy kérdést, röhöghetnél a szánalmas poénjaikon.

Ha alcsonyabbrendűnek érzed magad a többi embernél, és ezért félsz tőlük, akkor megnyugodhatsz, ugyanis nem vagy alacsonyabbrendű. Másrészt nincs ráírva a homlokodra, hogy milyen ideges vagy. Kívülről egy ugyanolyan normális embernek látszol, mint bárki más, és mindent szabad neked, amit másnak. Akár hülyeséget is szabad mondanod, mert maximum egy nevetéssel elintézik.

"Mi van ha ez mindenkire kiterjed és semmilyen célom nem lesz sohasem?"

Célod akkor van, ha kijelölsz. Mivel minden cél önkényes, ezért arra ne is számíts, hogy valaki más majd célokat ad neked, vagy valahonnan kiolvasod a célokat. Minden cél tök önkényes (de ezt felnőttek előtt ne hangoztasd).

"Egyébként olyan sok agy-mosott ember van..."

Ez tinédzser szöveg. Ez az "a többi ember zombi, csak én vagyok helikopter" egyik változata. Tényleg sok agymosott van, de ez téged nem kell hogy zavarjon.

"az embernek nem is lesz kedve kimozdulni vagy tenni bármit is, ezeket látva.."

Te attól függően akarsz kimozdulni vagy tenni valamit, hogy a népet milyen szlogenekkel lehet irányítani? Ha nincsenek politikai ambícióid, akkor ez nem logikus.

"hiszem, hogy egy kis elmélkedéssel lehet találni bármire ellenérvet és be lehet mutatni bármit úgy, mintha az igaz, vagy úgy is mintha badarság lenne"

Bemutatni úgy, mint =/= bebizonyítani, hogy.

Azokat, akik bizonyították az állításaikat, a görögök filozófusnak hívták. Akik ezt meg azt meg az ellenkezőjét is láttatni tudták, azok voltak a szofisták.

"Ezért idegesít, hogy hogyan foglalhat valaki állást bármiben is?"

Úgy, hogy nem mindenki szofista.

"pl: Hogy lehet hatni egy megrögzött szektatagra, aki egy ember érintésére azt hiszi, megszállta a szentlélek?"

Ez nem filozófiai kérdés, hanem pszichológiai. Vannak "deprogramming" technikák.

"A logika és racionalitás eltörpül a teljességgel esztelen hit mellet"

Vedd észre, hogy a te pszichológiai problémáid is úgy keletkeznek, hogy éppen győz benned a babona a rációval szemben. Ez persze nem szégyen, mert mindenkivel naponta előfordul. A szégyen nem megoldani a problémát.

"Szerintem a mai altágpolgárnak a bemutatni bőven elég, hogy manipulálva legyen."

Ezt mindenki tudja mondani, de nem biztos, hogy aki ezt mondja, az maga nem "manipulálható átlagpolgár". Tehát: minden manipulálható átlagpolgár ismeri azt a dumát, hogy "az átlagpolgár manipulálható", mert minden 16-18 éves ember úgy gondolja, hogy az emberek birkák, ő viszont önálló gondolkodó.

Épp ezért kissé veszélyes terepre lép, aki komolyan gondolja azt, hogy "az átlagpolgár manipulálható". Ezzel az dobálózhat, aki valamivel bizonyította már, hogy ő nem.

"Dehogynem! Metakommunikáció"

Elvileg igen, a gyakorlatban nem. Rendőrségi kihallgató szobában elemzik a metakommunikációdat, buliban normális esetben nem.

"Ezt érted arra is, hogy pl ha megtetszik valaki élete, akkor ne csináljam ugyan azokat amiket ő tett, mert nem lehet kiolvasni?"

Nem így gondolom. Pont hogy ha megtetszik valami és kedved van hozzá, azt csináld. Azt, hogy nem tudsz célokat sehonnan kiolvasni, azt úgy értem, hogy sehol sincsenek objektív célok, amiket el KELL fogadnod. Hanem te tűzöd ki a céljaidat, önkényesen. Mondom, felnőttek előtt ezt ne hangoztasd.

"Nem zavar, amíg nem érintkezek velük, ez pedig elkerülhetetlen, hiszen, minden második ember hisz valami badarságban."

Senki sem hiszi minden kérdésben azt, amit te. Gyakorlatilag mindenki hisz valami badarságban, mert ami eltér a te véleményedtől, azt badarságnak tartod (abban nem hiszel, ami badarság). Ez csak természetes. A világon szinte senki nincs, aki egy ember nézőpontjából nem hisz badarságokban. Ezt egyszerűen meg kell tanulni elviselni.

"Nem tudom milyen ambícióim vannak már, komolyan nem tudom, de valamit jelenthet, ha állandóan a befolyásolásról kántálok."

Valamit jelenthet, de lehet, hogy teljesen mást jelent. Lehet, hogy valakit azért érdekel az emberek befolyásolása, mert vezető akar lenni, mást azért érdekli, mert érdekli maga a tudományos kérdés, mást meg azért érdekli, mert elégtelennek érzi a másokra tett hatását vagy az érdekvédelmi képességeit.

"mikor fogok végre "élni" is?"

Akkor, amikor nem a kifogásokat keresed, hanem csinálsz valamit. Gondolkodni azután is ráérsz még, hogy történt veled valami.

"Való igaz, ezt ki kell érdemelni"

Ki kell. De a legjobb nem foglalkozni vele.

Ugyanis a "látják-e rajtam, hogy milyen okos vagyok" egy olyan kérdés, ami max. 20 éves korig fontos. Utána az ember kinövi és mással kezd foglalkozni.

"Jogos, de nehéz olyannal közös munkát végezni, akinek a vallási meggyőződése, hogy pl ne csináljunk semmit, mert minden megoldódik magától."

Igen, csak ez ritka. A valóságban olyan szituációk vannak, hogy együtt dolgozol egy repülőgép szerelésén, egy újság szerkesztőségében vagy egy vegyészeti laboratóriumban valakivel, akivel akkor is képes vagy együttműködni, ha szocialista, meg akkor is, ha buddhista. Ha lusta, akkor nem, de ez speciális eset.

"Most, hogy vége a vizsgáknak és miegymás, van pár nap, ahol gyakorlatilag semmit nem csinálunk, szó szerint"

Pár napot érdemes pihenni.

"és ma pl teljesen az az érzés öntött el, hogy nem LEHET semmit csinálni"

Normális esetben már év közben arról álmodoztál volna, hogy de jó lesz, ha eljön a nyár, mert időd lesz A-ra, B-re, C-re. És akkor most nagy örömmel belefognál ezekbe, mert itt a nyár. Miért nem így van?