Akaratom ellenére képes vagyok olyan szemszögből látni a világot, ami számomra teljesen kedvezőtlen és egyértelműen nem kifizetődő, és nem tudok kitörni belőle, csak ha már hazaértem vagy aludtam. Miért?

Nahát ez érdekes, én is pont így vagyok ezzel:)

De szerintem sokan vannak még ilyenek rajtunk kívül is.:)

Feldmár András tartott is erről előadást, ez egy teljesen normális állapot.

Pláne én még lány is vagyok, úgyhogy a havi ciklusom is jól megkavar.

Nálam az X a nyitott, kedves, mosolygós, segítőkész bulizós társasági lény, az Y meg a zárkózott, füstölgő, agresszív atombomba.:D

Én is utálom az Y hangulatot, baromi nehéz kikerülni belőle, nekem is egy jó fürdés, alvás vagy a társaság segít...

Kíváncsi vagyok a többi válaszra is, de szerintem ez így normális.

Ha folyamatosan pozitívak lennénk, belefáradnánk.

A mi társadalmunk a negatív érzéseket, a dühöt, a szomorúságot amúgy is egy eredendő rossznak tartja,amit inkább ki kell küszöbölni...

Na hát ez hülyeség, mert csak elfojtunk magunkban egy csomó érzést és nő-nő a feszültség...

Szóval ne ijedj meg ettől az érzéstől, engedd, hogy átmenjen rajtad, folyasd át az agyadon, vizsgálgasd, őrlődj csak, aztán szépen megtanulod kezelni...

"nem kifizetődő, és nem tudok kitörni belőle"

Ki tudsz, mert a gondolataidat te irányítod. Csak nem akarsz.

Azért nem érted a szituációt, mert rejtve maradnak előtted az érdekek, amiket az szolgál, hogy ezeket a negatív gondolatokat gondolod jobbak helyett.

Jó esetben még igazából rejtve sem maradnak, csak nem vallod be magadnak őket, vagy egyszerűen lusta vagy végiggondolni, hogy mik is a gondolkodásod mozgatórugói.

Van valami A, amit tudatosan akarsz. És van valami más B, amit nem tudatosan, vagy félig tudatosan akarsz, vagy egész tudatosan akarsz ugyan, de letagadod még magad előtt is.

A gondolkodásod és a tetteid a B cél felé visznek, és hiába mondogatod magadról, hogy A a célod, valójában B cél irányában dolgozol.

Mondok egy roppant egyszerű példát. Meghívnak egy buliba. Szereted a bulikat (A), ugyanakkor lusta vagy, félsz az emberektől stb. (B). Azt mondod, hogy nem érsz rá. Otthon maradsz. Szomorkodsz, hogy nem jött össze neked A, mert milyen sok dolgod van (igazából meg nincs is).

Tehát elszalasztottad a bulit (A), helyette elérted B-t, vagyis azt, hogy: (1) nem kell fáradnod, (2) nincs újdonság, nincs kockázat, (3) sajnálhatod magad stb.

Persze nem érted a viselkedésedet, mert azt hiszed, hogy te A-t akartad, csak valahogy "nem jött össze". Valójában B-t akartad és el is érted, amit akartál.

Általában ez történik, amikor valaki nem azt gondolja/csinálja, amit szeretne.

A másik jellemző ok, hogy valamilyen múltbeli események hatására már annyira begyakoroltál egy bizonyos fajta reakciót, hogy bár már nem aktuális, mégsem tudod megváltoztatni. De ilyenkor gyakorlással lehet változtatni.

Mindig azt gondolod, amit akarsz. A kérdés az, hogy azt akarod-e, amit mindenkinek mondasz, vagy valójában mást akarsz.

"az áll fent, hogy ha elmegyek, haza akarok jönni, ha itthon vagyok, el szeretnék menni"

Ha ez a helyzet, akkor elő kell venni a jó öreg racionális gondolkodást, elvégre valami haszna is legyen annak, hogy lemásztunk a fákról.

Tehát racionális gondolkodással leméred, hogy tényleg olyan veszélyes egy buli? (nem) Tényleg olyan rosszak ott az emberek? (nem) Jobb a változatosság annál, hogy állandóan ugyanúgy élsz? (igen).

Tök mindegy, mit érzel. Az ugyanis csak érzés, aminek nem feltétlenül van köze a valósághoz. Elmész a buliba, még ha az odaúton gyűlölöd is előre az egészet. Megérkezel. Még mindig rossz a hangulatod. Aztán oldódik. Egész jól szórakozol. A végén hazajössz, fáradt leszel. Egy héttel később pedig kellemes emlék lesz az egész. Legközelebb már kedvvel mész a buliba.

Az ember alapállapota az, hogy ha jóllakott, akkor fekszik, szunyókál, álmodozik. Ha megéhezik, zabál. És ezt képes csinálni a halálig, ha lehetséges. A legtöbben persze nem tehetik meg külső okokból, ezért elkezdenek élni. Erőfeszítés bármibe belekezdeni, és kockázatos is. De életed csak akkor lesz, ha teszel annyi erőfeszítést, hogy pl. elmész a buliba. Ehhez átmenetileg le kell küzdened a kétségeidet, de kifizetődik.

Ezt mondják úgy, hogy "át kell lépni a saját árnyékodat".

És én csak egy olyan esetről beszéltem, mint egy buli. A felnőtteknél sokkal nagyobb tétekben játszódik ez az egész, pl.: Elfogadjam ezt az óriási felelősséggel járó, nagyon nagy presztízsű állást, vagy maradjak a kényelmes irodában, időnként kicsit szomorkodva, hogy elúszott a nagy lehetőség? Vagy: Merjem vállalni a házasság kockázatát, vagy mondjak nemet ennek a nőnek és folytassam a gondtalan legényéletet, néha szomorkodva egy kicsit, hogy 38 évesen még nincs gyerekem? Stb. stb. stb.