Miért van ilyenkor sírhatnékom?

Mikor pl apukám rólam beszél a családban vagy bárhol, pl. a személyiségemről, mindig sírhatnékom van. Nemtudom miért, de nagyon rossz, hogy akárhányszor rólam beszélnek (család...érdekes de csak ők) és nem nekem mondják, de énis ottvagyok, akkor sírnom kell.

Pl multkor is, ottvoltak nagyszüleim és apám pont azt ecsetelte hogy "-itt a nevem--nak pont olyan a személyisége hogy ő a jövőbe tekint..." stb, és ahogy figyltem, sőt nemis mondanám figyelésnek mert arra próbáltam koncentrálni hogy ne sírjak, bekönnyezett a szemem. Ez mért van? 15L de már ígyvan régóta. :/