Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Hogyan léphetnék túl ezen?

Hogyan léphetnék túl ezen?

Figyelt kérdés

Lehet kinevettek, de szombaton a 8 éves macskámat el kellett altatni. (rendkívül közel állt hozzám, persze nem beteges szinten) Azóta egyszerűen az ágyból képtelen vagyok kikelni, enni és inni egyáltalán semmit! Egész nap sírok, semmi nem érdekel és legszívesebben elhagynék mindent. Úgy érzem nem élem túl.

2011. máj. 30. 14:33

1/7 anonim

válasza:

Én nem nevetlek ki, én is hasonlóan éreztem a 19 éves tacskóm halála után. Én őt szerettem a világon a legjobban, jobban, mint bárkit a családban. Nekem az segített, hogy mindig arra gondoltam, hogy ő mennyire beteg volt( nagyon...áttétes rákos), és az utolsó pillanatig küzdött az életéért, nem adta fel, hatalmas akaraterő volt benne, ebből szoktam én is meríteni. Plusz arra szoktam gondolni, hogy Ő mit szólna, ha így látna...nagyon szomorú lenne, és biztos nem akarna így látni.

2011. máj. 30. 14:40

Hasznos számodra ez a válasz?

2/7 A kérdező kommentje:

Ugyanez van velem. Jobban szerettem, mint a testvérem és neki is rákja volt. Csak kiborít, hogy az orvos az utolsó napban böfögte be, hogy végzett ultrahangot, amikor már anyagilag sem és az állatnak sem érte meg. Ha előbb benyőgi, még lehet élne.

2011. máj. 30. 14:42

3/7 anonim

válasza:

Őszinte részvétem. Én tudom milyen ez. Az összel kellett lealtatni a kis yorkshire kutyusomat öreg és beteg volt. Nem tudtam enni és depis lettem, majd egyre mélyebbre kerültem. Ennek 7 hónapja. Most kezdek jobban lenni 5 hónap gyógyszerszedés után. Vigyázz magadra!

2011. máj. 30. 15:02

Hasznos számodra ez a válasz?

4/7 anonim

válasza:

Jajj Istenem...:( NAGYON SAJNÁLOM!!!Én sosem tudtam állatok nélkül létezni,és tudod milyen érdekes,azokat az embereket,akik nem tartanak állatot,érdekes módodn valahogy nem tudom megszeretni sem.

Nekem is volt már sajnos nem egyszer,hogy elvesztettem a kutyáimat,az egyik még fiatal volt kb. másfél léves,és mert ugatott a "kedves" szomszédok megmérgezték...hetekig élt még utána,de rettenetesen szenvedett szegényem ...nem mentem iskolába sem,hanem a kis szájába csepegtettem tejcit és kamillát,illetve orvoshoz hordtuk,de nem lehetett már megmenteni...

Aztán megmentettem egy német juhász kutya életét,pont vitték elaltattatni,mert nem szépen ment,hanem ízületi gyulladása volt,s ez kizáró ok a tenyésztésből.Nah,nekem több sem kellett,befogadtam az én jó öreg LUX kutyámat,akkor másfél éves volt,s mi 13 évet élétünk együtt :) elvittem kiállításra,tenyésszemlére,s a végére K3 munkavizsgás rendőrkutyát faragtam belőle :)))-gondolhatjátok az eredeti gazdáját a rosseb ette,mikor megtudta :D..

Aztán drága LUX-om egyre öregebb lett,egyre nehezére esett a járás is,mi vittük orvoshoz,de sajnos az időt megállítani nem tudtam...:( reggelre elaludt...:(-ha rágondolok,mikor írom ezeket a sorokat a szívem is megfájdult,mert vele együtt az életem egy szakasza is lezárult...:(-remélem fentről figyel minket,és tudja,hogy sosem feledjük...

Neked kedves kérdező MINDEN JÓT KÍVÁNOK SZÍVEMBŐL,és én tanácsom,ha akarod fogadd meg,kérlek szerezz be egy másik kis cicát,akit szerethetsz-hidd el-igaz a mondás,miszerint:kutyaharapást szőrivel...Minden jót!

2011. máj. 30. 16:33

Hasznos számodra ez a válasz?

5/7 anonim

válasza:

Nálunk is így volt, hogy tök későn ultra hangozta meg az orvos, amikor már teljesen áttétes volt :(((

Erre csak az idő a gyógymód.

2011. máj. 30. 19:06

Hasznos számodra ez a válasz?

6/7 anonim

válasza:

Én is Sajnálom. unokatesómat is nagyon megviselte elvesztett német juhásza pedig ő 27 éves idővel kiheveri az ember kitartás.

2011. máj. 30. 20:36

Hasznos számodra ez a válasz?

7/7 A kérdező kommentje:

Eszméletlenül rendesek vagytok!:)

Nekem is az volt az első, hogy be kell szereznem egy új cicut, aki lefoglalja a gondolataim, és törődhetek vele. Még szüleimmel lakom, persze ők nem akarják, de majd meggyőzöm őket valahogy.