Depressziós vagyok, és gyenge az akaratom ahhoz, hogy kilépjek belőle, megszüntessem. Valami tanács?

Lenne pár kérdésem:

Mit értesz tökéletes napon?

Miért nem akarsz orvoshoz, pszichológushoz fordulni? Félsz tőle?

Dolgozol, vagy tanulsz, barátaid vannak, akik megértenek és segíthetnének?

Akkor is büszke lehetsz magadra, ha felkeresel egy szakembert, hiszen ez is egy nagy dolog, amit az egészségedért teszel.

Szerintem nem tudsz egyedül kikászálódni ebből, tehát mindenképpen ajánlom a dokit!

1. (és 2.) vagyok

Akkor menj pszichológushoz, ő nem ír fel gyógyszert.

Ahogy látom azért viszonylag normális az életed. Úgy értem van mit csinálnod, van családod. Hidd el ez segíthet! Ha szeptembertől suliba jársz akkor majd az remélhetőleg lefoglal és nem lesz időd agyalni :)

Most nyáron meg keress munkát, vagy valami elfoglaltságot amit szeretsz csinálni...

Sajnálom, hogy nem tudok épkézláb megoldást, tanácsot adni. Ha hiszel benne, hogy egyedül is túljuthatsz ezen, akkor gondolj CSAK a jó dolgokra és ne a rosszakra. A hozzáállás sokat segít.

"az eddig sportos alakom, átment egy punnyadt alakba."

Akkor újra kell kezdeni a sportot. Mondjuk kezdheted a napot ezzel. Ugyanis minden elvégzett feladat után jól érzed magad, míg minden halogatott feladat csak szorongást, elkeseredettséget és sötét gondolatokat kelt.

"nem vagyok képes változtatni, mert gyenge az akaratom."

Nem "változtatni" kell, hanem pontosan el kell dönteni, hogy mit akarsz csinálni. Ha csak egyszerűen "változtatni" akarsz, abból nem lesz semmi. Ha viszont felírod, hogy mostantól mondjuk minden nap körbefutod a tömböt, vagy elkezdesz munkát keresni, az konkrét célkitűzés, aminek a végrehajtásába egy percen belül belül bele tudsz fogni.

"Céljaim is vannak, tudom milyen életet akarok élni"

Akkor ezt a célt fel kell bontani részfeladatokra olyan mélységig, hogy tudd, hogy holnap mit fogsz csinálni, és azt megcsinálod holnap. Ha mondjuk ősztől mérnökhallgató leszel, akkor nem árt egy kis vektoranalízist és lineáris algebrát tanulni, mert az azonnal kelleni fog és a középiskolában nem tanítják meg.

"Szerintetek elmenjek pszichológushoz?"

Igen.

"és nem jönnek elő ezek a hülye gondolatok."

A gondolatok nem jönnek, hanem te gondolod őket. Dönthetsz úgy is, hogy nem gondolod ezeket, hanem helyette mást gondolsz. Mondjuk ahelyett, hogy az élet nyomorúságosságára gondolsz, figyelsz mondjuk arra, hogy mit olvasol éppen. Vagy figyeled a tájat, vagy a zenét.

Szia, én szintén 21 vagyok. Én is voltam ebben a helyzetben, nem mondom, hogy teljesem sikerült kilábalnom, de valamennyire azért jobban érzem magam, depressziósnak már nem mondhatnám magam, viszont vannak más problémáim...

Nekem sincs sokszor semmi akaratom, nem tudom rászánni magam dolgokra. És bár tudom ez nem élet ahogy élek, mégis, mintha beletörődtem volna az egészbe. Nem nagyon ismerkedek, kerülöm az embereket, nem járok el otthonról.

Sokat jártam pszichológushoz régebben, de nem jutottam előrébb, és a gyógyszerekkel sem.

Nem azt mondom, hogy ezek nem segíthetnek, valamennyire kihozhatnak ebből az állapotból, de sajnos tapasztalat, hogy ha te nem akarod, hiába az egész. Én mindig a dokira és a gyógyszerekre számítottam és az volt az egyetlen amiben bíztam, de ezzel csak önmagam csaptam be. Csak ültem és vártam, hogy segítsen valaki.

Egyébként pedig nekem talán annyiban jobb a helyzet, hogy a családból, ha nem is mindenki, de van aki mellettem áll, mondjuk én is nagyon szégyellem ezt az egészet.

Egyszer talán majd sikerül változtatni.

Addig is ne add fel, próbáld meg azért amit csak lehet, valami biztos be fog válni.