Temetésen röhögőgörcs?

a betmenes válaszolónak piros pont, egyet értek vele:)

csak annyit fűznék hozzá, hogy

1. a dédnagyanyám temetése után gyerekkoromban azt kérdeztem a szüleimtől - "Nektek hogy tetszett?" (azt hittem, ezt is előadásként kell értékelni...)

2. mindkét nagyapám esetében, amikor megtudtam, hogy meghaltak, önkéntelenül is elnevettem magam.

3. annak a nagypapámnak a temetésén, aki felnevelt én is majdnem elröhögtem magam a papon, pedig bőgtem rendesen...

de mivel ateista vagyok, zsidó iskolába jártam, nagypapám pedig csak enyhe agyf.szt kapott, akárhányszor a nagyanyám egy foszforeszkáló kis szűzmáriától kért nekünk vizsgákkor jó jegyeket, hát volt benne valami keserédes, valami groteszk, ahogy a pap - akinek fingja nem volt a nagypapámról - elmondja, milyen ember is volt... a hab a tortán az istenes rész volt. ott mérgemben majdnem megkértem, hogy fogja be a száját, mert megakadályoz benne, hogy úgy tegyem meg a nagypapámmal az utolsó földi utunkat, ahogy azt én szeretném. ott pedig nincs helye a szentrizsának. a nevetés inkább a csalódottságomból jött, hogy ennyi, még csak le se szarják az embert, pedig itt az utolsó lehetőség, hogy úgy mindent belepréseljünk ezekbe az utolsó percekbe, ami csak a halottról kellene, hogy szóljon... és nem a fizetett rinyanénikről meg egy sablonszövegről meg a kínos percekről...:P

Minden együttérzésemmel- Hát én néhol könnyesre röhögtem magam1!!! :):):)

13:26,kérdező és utcsó- nagyon jó fej emberek lehettek -Istenkém, mért nem ismerek én ilyen jó kedélyű emberekből többet - meghazudtoljátok a magyar valóságot . :)

Én is szeretném ha úgy temetnének hogy egy kedves dögös blues szám szól és az embereket sütit esznek beszélgetnek ,majd a legvégén Gospelt énekelnek ,nevet, sírnak mind1.

A tengerentúlon ez működik ,egészségesebb is ott a lelkület ,és valódibb is a hitük..

Annyit szenvedünk ,annyit szomorkodunk életünkben is (feleslegesen) sokszor, a lélek ki is éheződik, a groteszk helyzeteknél pedig olykor nincs,viccesebb, emlékezetesebb ..

(Nyilván más az is ha valaki tragédia áldozata lesz ,és az is ha "természetes úton" koránál fogva távozik ..)

Persze, van amikor rájön az emberre, ez nem is baj, (én amikor tehetem, órahosszat hülyülök haverokkal, már majdnem ki is tiltanának a menzáról :D )

De ebben az esetben tényleg tiszteletlenség !LENNE!, ha tényleg elröhögnéd magad, mit sem törődve a helyzettel, erre biztos, más kommentet is írnák, de most csak annyit tudok mondani, hogy megesik, és attól függetlenül nagyon jól tetted, hogy inkább félrevonultál...

...Talán nem lehet, hogy amiket a kommentelők leírnak, összefüggésbe van azzal, hogy így dolgoztátok (dolgoztad) fel a rossz eseményeket?

Jó éjt! BG(F/15)

A temetés egy szomorú dolog,persze,mert ezt nevelték belénk,de ha jól belegondolunk nem az....Ha hiszünk,akkor nem kéne szomorkodni,mert ő már egy jobb helyen van.

De a temetéseken sosem az elhunytat siratjuk szerintem,hanem saját magunkat,mert hogy "mi lesz velünk nélküle".

Hiszen neki már mindegy.

Sajnálom,hogy így folgalmaztam,de sok temetésen kellett már sajnos lennem,és nekem ez a tapasztalatom.