Miért történik folyton ez?
Mert nem komoly az elhatározás. Nincs pontos elérendő cél. Nem elég az ok. De amiket írtam, nem is fogod megérteni. Általánosságnak gondolod. Mert nincs rend a fejedben. Kérdezzetek olyan lányt, aki elhatározta, hogy lefogy x kg-ra, és konzekvensen végre is hajtotta. És nem hízott vissz, és nem siránkozott.
Tudjátok akik a fogyókúrás lapokon kérdezik, hogy már nagyon jól megy a fogyás, de ma tévedésből megint felfaltam 5 csirkét, baj lesz ebből? Nos ő hasonlatos hozzátok.
Az utolsó cinikussága helyett kaphatnánk valami épkézláb válasz mert engem is érdekelne. Ez nem hinném hogy rossz szokás v cél hiány eredménye. Én is megcsinálok dolgokat ,és összességében az életem nem változik .És visszaesek ,mindig van bennem valami tátongó űr ,hiányérzet ,és nem múló bűntudat magammal és az életemmel kapcsolatban ,és ez gyerekkorom remek hozadéka. Oké felnőttem, döntetek de ahogy a kérdés írója is mondja ,az érzések a visszajelzések ,a tapasztalatok nem változnak vagy csak kismértékben ,a környezet ua. a lelki hozadék is ugyan az, és bizonyos dolgok az idővel bele is égtek a személyiségbe.
Tehát akkor erre írjon valaki valami okosságot ,de ne itt ironizáljon ,kikérem a kérdező nevében. Felidegesít az ilyen .
..azért bizakodom ..ahogy szokták volt mondani innen szép nyerni ..
(ha nem kapunk választ lehet kiírom kérdésnek)
Igen itt az alapvető probléma azzal van, hogy az évek alatt ugyanazt érzed amikor rád néznek, vagy amikor kommunikálnak veled, mint mindig is és ez nem változik. Nincs kivetnivaló a kinézetben, de mégsem változik semmi. Amikor megnézel egy filmet azt jobban élvezed mint a valóságot, mert a felek másképp reagálnak benne, más a kommunikáció mintha te is ott lennél.
Talán az elköltözés az utolsó esély amit még megpróbálok, mivel nyilvánvalóan ha ugyan azok a dolgokkal vagyok körülvéve, ugyan azokat az érzéseket segíti elő..
Előző, ha kiírsz kérdést majd linkeld be.
Ez azért van, mert minden változás nehéz. Ahhoz, hogy változz, önmagaddal kell szembeszállnod. Végülis gondolj bele: eddig így éltél, megszoktad, és megfelelően megalapoztad magyarázatokkal, hogy mit miért csinálsz rosszul. Most elhatároztad, hogy ebből elég, és máshogy akarod. Ez nehéz! De nem lehetetlen! Az élet mindig próbák elé állít téged, amikor önmagaddal hadakozol. Le kell győznöd mindazt, amit az évek során megszoktál. Ehhez egyetlen út van: a kitartás! Ha felfogod ésszel, hogy neked erre valóban szükséged van, akkor meg fogod csinálni. Ha nem, akkor visszaesel. Ami működhet: csinálj tervet, és ahhoz tartsd magad, bármi történjen! Máshogy nem lehet.
Végül egy tanács: a régi szokásaid azért tűnnek jónak, mert egész eddig azért fáradoztál, hogy megalapozd őket. Minden nap minden percében azon voltál, hogy elhitesd magaddal, hogy az úgy jó, ahogy van. Most azt kell megtenned, hogy az új életedet támasztod alá ugyanilyen hittel! Írj egy listát most azonnal arról, hogy miért akarod, hogy megváltozzon az, amiben vagy! Ezt a listát tedd ki egy jól látható helyre, és ha egy nap úgy kelsz, hogy elgyengültél, akkor csak olvasd el még egyszer. Hidd el, működni fog!
Valójában mi is a kérdés? Mivel nem vagy megelégedve?
Megváltozni az ember alapjaiban képtelen, max. valamelyest. Attól vagy Te egyedi és utánozhatatlan. Azért szeressenek, fogadjanak el, mert olyan vagy, amilyen. Most ne beszéljünk a szélsőségekről, azokat fogadják el a szintén szélsőséges viselkedésű, jellemű, vagy küllemű emberek. Keresd azok társaságát, akik a Te egyéniségedhez hasonlítanak, ők, minden bizonnyal fognak értékelni, anélkül, hogy meg kellene változnod.
Ha viszont saját magaddal sem vagy elégedett, és ez nem inspirál oly mértékben, akkor valójában nem is akarsz változtatni, vagy nem vagy következetes (esetleg nincs miért változtatnod).
Egy-két példa, min szerettél volna változtatni és nem sikerült?
Saját vonatkozás,az utóbbi 1-2 évben jelentős változáson (vagy vissza változáson, mert már voltam ilyen)estem át. Ki akartam szabadulni egy kapcsolati nyomás alól, mert rá kellett jönnöm, hogy az állapot már tarthatatlan. Sőt, új impulzus hatására tovább csiszolódnék, ebben biztos vagyok. De külső igényre tőlem távol álló dolgokat képtelen lennék produkálni.
09:56
Igen ezt már hallottam, elméletben teljesen elképzelhető de fizikálisan már komoly erőfeszítés kell ennek az elméletnek az el-hitelére, hiszen ha azon jár az agyam hónapokon keresztül, hogy milyen akarok lenni, akkor miért az ellenkezője történik? Csak a tudatalattira tudok gondolni, amiből pedig az eleve elrendelés következik, szóval zsákutca, ebben nem nagyon hiszek. A másik amit ebben a témában nem értek (hozzáteszem semelyik ilyen fajta dokumentumfilmben nem magyarázták meg) az, hogy a többi ember akarata simán letörheti az enyém, vagy az enyém az övéiket, szóval ebből az következik, hogy NEM a saját tudatom teremti meg a világomat, hanem a többiektől is függök és együtt teremtjük meg ergó ZSÁKUTCA, hiszen így megint nem az leszek aki lenni akarok, mivel befolyásolva vagyok a többiek által.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!