Hogyan tudnék kilábalni ebből az egész helyzetből? Van megoldás?

2-3 hónapja tart ez az állapot.

Szörnyen boldogtalannak érzem magam az utóbbi időben,sokszor

jön rám sírógörcs,és ott tartok hogy már alig tudom visszatartani mások előtt is.Van olyan hogy felkelek,és egyszerűen semmihez sincs kedvem,nem tudok örülni semminek sem.Néha csak leülök az ágyra,és bámulom a falat.

Gondoltam arra hogy elmennék dolgozni,és hátha segítene rajtam valamit,de vidéken lakom,és itt egyszerűen semmire sincs lehetőség.Beadtam az önéletrajzomat rengeteg helyre személyesen,meg internetes állásajánlatokra,de jó pár hónapja még sehonnan sem kaptam visszajelzést.Ez is nagyon elkeserít.Olyan kilátástalan az egész.A barátommal lakom,neki van érettségije,ami sajnos nekem nincs,ezért őt felvették egy gyárba irodai munkára.Bűntudatom van hogy csak ő dolgozik és én nem.Feleslegesnek,és gyengének érzem magam.Eszembe jutottak hülye gondolatok,de csak akkor amikor nagyon magam alatt voltam.Nagyon szeretem a párom,de félek hogy ő is elhagy majd,mert jobban szeretne egy életvidám társat mint egy befordult zombit.Anyámtól kértem segítséget,vigasztalást,de azt mondta hogy oldjam meg magam,mindenki magán segít.Neki is megvan a maga problémája.Úgy érzem hogy a barátomon kívül senki sincs mellettem.Ő már lassan egy éve eltart engem,és igazából még sosem vetette a szememre,csak egyszer mikor összekaptunk valamin,de akkor is bocsánatot kért.Szóval ő egy áldott jó ember,akiből nagyon kevés van,de mivel én is nagyon szeretem nem akarok teher lenni az ő számára.

Talán lehet jobb lenne ha hazamennék,és nem nehezíteném meg az életét.Túlságosan szeretem ahoz hogy rosszat akarjak neki.