Mi okból dönthet így valaki? Minek lehet betudni az ilyen döntéseket?

Gondolom, rájött, hogy mennyire sok időt elvesz az életéből ez a sok hülyeség, és úgy döntött, így fékezi meg magát.

Én pl. sokáig wowoztam, aztán rájöttem, hogy mennyi mindent csinálhatnék helyette, és egyik napról a másikra töröltem magam meg a játékot is. Ez valahogy így nézhetett ki nála is. Bár valószínűleg legalább egy e-mailt majd újra fog regisztrálni, a mai világban már szinte lehetetlen e-mail cím nélkül létezni, de a cset, közösségi portálok nem létszükségletek. IRL sokkal jobb beszélgetni valakivel, mint írásban.

Első vagyok. Annak adom meg akinek muszáj, azaz anyámnak, apámnak, húgomnak, meg ha majd kelleni fog, akkor a munkahelynek.

Egyébként addig oké, hogy 21. század, de szerintem ez nem ok arra, hogy az ember ne akarjon egy kis magánéletet. Márpedig szerintem az, hogy ha otthon vagyok, és mondjuk folyton csöng a telefon, vagy ha leülök a gép elé azonnal 25-en írjanak rám, hogy na mizu? - mert amúgy semmi mondanivalójuk, csak unatkoznak, de engem ugyan hagyjanak ezzel békén, nekem van jobb dolgom is, a fél napot üzenetek megválaszolgatásával kelljen töltenem, és ha pár napot nem írok vissza, akkor vagy meghaltam vagy megsértődtem a másikra, vagy de egy bunkó vagyok - na szerintem ez nem normális. Úgyhogy én teljesen megértem ha valaki nem akar fent lenni semmi ilyen oldalon. Az, ha van egy darab elérhetősége, ahova lehet neki írni ha valami fontos van, bőven elég.

Ezek a dolgok könnyen időrablóvá válhatnak. Aki 4-5 helyen fent van, meg még van hozzá 2-3 címe is, az szinte minden nap ellenőrzi, hogy ezeken a helyeken kapott-e valami üzenetet vagy csomagot, "bejelölték"-e stb. És ez lassan az ember fejére nő, már napi fél vagy egy órát is ezzel tölt, függőséggé válik. És akkor hirtelen rádöbben erre, hogy az internet rabjává vált és törli magát.

Én is voltam ebben a helyzetben, beiratkoztam az iwiwre, aztán minden nap ellenőrizhettem, hogy ki jelölt be meg ki nem, mert jött volna a sértődés, ha nem jelölöm vissza. Meg jött az sms, hogy nem olvastad, írtam az iwiwen, stb. Meg az állandó beszédtéma, hogy ki kit jelölt be stb. Aztán végül töröltem magam (2006-ban) és nem bántam meg. Így is van munkámból kifolyólag egy halom postaládám, regisztrációm mindenféle adatbázisokhoz és cégekhez, jelszavak és nevek tömege, amiket észben kell tartanom, nem kell még mellé valami hülye facebook profil is.

23:52

"Ne értsetek félre, nem kukacoskodok, de nekem nem fér a fejembe ez, hogy valaki ebben a korban ne használja ezeket a csatornákat."

Ott a telefon, azt lehet használni. Előnye: ha tényleg muszáj az adott pillanatban felhívni valakit, akkor felhívható. És nem kell naponta vagy naponta többször "belépni" és ellenőrizni, hogy küldött-e valaki valamit. Teljesen jó eszköz a telefon, egy facebook nem versenyezhet vele.