Nem tudok rendes döntéseket hozni - mit tegyek?

Nos, nem kérdés, mit kell tenned. Ahogy nagyon helyesen felismerted (ezek szerint semmi baj nincs a gondolkodásoddal), ha azt csinálnád, amihez nincs affinitásod, egy csomó gebasz lenne belőle. Depresszió, amit említettél, és a fél szívvel végzett félmunka, nem munka.

Ha valaki nem szívből csinálja a dolgát, nem lesz megbecsülése. Akkor már inkább azt kell választanod, ami a szíved csücske, vállalva mindezzel azt a kockázatot, hogy esetleg majd nem tudsz "kiugrani", vagy utólag derül ki, hogy mégsem elégít ki a könyvtárosi munkád.

Mindannyian emberből vagyunk, és jelenleg még nincs rá tudomány, hogy megsejtsük a jövőt. Ezért aztán életünk során számtalanszor kerülünk döntéshelyzetbe, és ami elsőre jó ötletnek tűnt, több-kevesebb idő elteltével esetleg rájövünk, hogy rosszul választottunk. Ez egyáltalán nem ritkaság.

A cseles rész ott kezdődik, hogy a kudarcból tanulni tudj, és ha átmenetileg a padlóra is kerülsz (ne kerüljön rá sor), akkor fel tudsz-e állni vagy padlón maradsz? Ha fel tudsz, akkor tudod, hol követted el a hibás döntést, választasz mást. Tanulni sosem késő. Az tévedés, hogy csak az iskolás korúak tanulhatnak. Én 35 vagyok, és minden nap tanulok. Holtig. Mint a jó pap. Később is lehetsz nyelvtanár, ha úgy döntesz, mégsem jött be a könyvtárosi munka.

Önbizalmad pedig azért nincs, mert "tele vagy kudarcokkal", ahogy le is írtad. Minden egyes kudarc egy kicsit lecsippent az önbizalomból. Ennek ellenszere, ha olyan célokat tűzöl ki magad elé, ami megvalósítható, és racionális cél. Ha én azt a célt tűzöm ki magam elé, hogy márpedig vadászpilóta szeretnék lenni, nagy valószínűséggel kudarc fog érni, mert nem megfelelő hozzá az egészségi és mentális állapotom.

A cél az ne valami távoli ködbe vesző valami legyen! Pl. majd 10 év múlva, ha elvégeztem a főiskolát/egyetemet/ledoktoráltam... ez nem jó. Nem látod a végét. Közelebbi legyen a célod. Pl tűzd ki magad elé, hogy megtanulsz egy nyelvet. Ezt a folyamatot is fel lehet osztani kisebb szakaszokra, amelyeken - miután sikeresen túljutottál - sikerélményed lesz. Ettől nőni fog az önbizalmad. Cél lehet az is, hogy el szeretnél jutni valami távoli egzotikus helyre, és akkor azért dolgozol, hogy teljen rá. Közben összekötheted a kellemest a hasznossal, mert miközben az utazás árát keresed és kuporgatod, közben tanulod a nyelvet (másik cél), ami majd vélhetően hasznodra válik, amennyiben el tudsz jutni az áhított helyre. Két legyet egy csapásra. Ezektől az apróságoktól fog nőni az önbizalom. És akkor majd lesznek barátok, barátnők, pártfogók... és igen, irigyek is. De ez ezzel jár.

Ja, és azt legalább megbeszélhetnéd a szűkebb környezeteddel, családoddal, testvéreddel, szüleiddel, hogy ha valamit jól csinálsz, amire ők is büszkék, akkor ne fogják vissza magukat, dicsérjenek meg. Ne csak a hátad mögött dicsérjenek másoknak, hanem szemedbe is. A pozitív visszajelzés óriási önbizalom fejlesztő - főleg, ha azoktól kapjuk, akik igen közel állnak hozzánk.

Szia,

szerintem az a baj, hogy benned is többféle személyiség van, mint szinte mindenkiben aki kicsit is befelé szokott figyelni:))

Ez nem baj, bennem is összeveszik néha az introvertált meg az extrovertált rész. Csak az a fontos, hogy külön tudd választani, melyik mit szeretne, és mindkettőt kielégítsd.

Példa:

Írtad a szövegben hogy jó állást szeretnél, bizonyítani, utazni,kiugrási lehetőséget, stb. Ez egy normális egoista hozzáállás, ami a jövőt tartja szem előtt és tervez.

Írtad viszont azt is, hogy szívesen bíbelődsz a könyvtári holmikkal, ez viszont a visszahúzódó, elmélkedő részed, és mind a kettőre szükség van.

Gondolkodj el azon, hogyan tudnád mindkettőnek megadni amit akar!

Mi lenne ha mondju kkönyvtáros lennél, de mellékállásban valamilyen nyelvből korrepetállnál - felkészítenél diákokat? azzal jól lehet keresni.

Esetleg valami holt nyelv, ami jól jöhet könyvtárosi álláshoz? Kutatómunka, valamilyen ritkán választott szakág a könyvtáron belül? (nem tudom, hogy van-e ilyen, csak tippelek.)

És ha a könyvtár mellett kipróbálnál valamilyen extrém sportot? De most komolyan, az a baj, hogy nem tudsz felnézni magadra és nem tiszteled magad, mert úgy látod, nincs miért, és ezen a kudarcok sem lendítenek sokat.Tegyél valamit ez ellen!

Az anyagi helyzet pedig nem szégyellnivaló!

Én egy kis gyógynövényboltos vagyok, alkalmazott, nagyon szeretem csinálni, majdnem olyan mint a könyvtár:)) ugyanakkor megvan a másik részem is, betegenek adok tanácsokat, hogyan lehetne kevesebb bajuk, hogyan gyógyulhatnak. Ez nekem ad egyfajta tartást, pláne hogy egy csomót tanultam is hozzá.

Egy barátnőm 50 éves korára lett Hospice-os, haldoklókat segít, illetve a családjukat, és sose volt még rosszabb anyagi helyzetben, mint most, mégsem hagyja abba. Ez micsoda feladat!...

Hallgatózz befelé, az a bizonyos rész, ami meg akarja mutatni a világnak, ki is vagy, meg fogja mondani, hogy mi az a forma, ami a könyvtáros énednek is megfelel, és így létrejöhet a kompromisszum.

Remélem tudtam segíteni.