Ez normális? Valóban csak a hormonok működéséről lenne szó?
Nincs elég kitartásom hogy véghez vigyek dolgokat. Amikor olvasok, vagy hallok egy világnézetet/filozófiát és eldöntöm, hogy azt fogom követni, mindig csak rövidtávon sikerül, 3-4 napig aztán azt érzem, hogy elfáradtam és visszaáll az eredeti bizonytalan létérzésem. Olyan érzésem van folyamatosan, mintha elpazarolnám az életem, továbbá olyan érzésem is van, állandó napi jelleggel, hogy milyen jó lenne, ha valaki aki már vitte valamire az életben egyengetné az utam, megtanítana dolgokra, vagy legalább "elindítana". Úgy érzem, mintha elfogytak volna körülöttem az "értelmiségiek" és senkivel nem tudnék beszélgetni semmi érdekesről, vagy ami érdekes téma lenne attól félni kezdenek, pl a lét értelme vagy pszichológia.
Folyamatosan ingadozik a hangulatom, a legborzalmasabb érzelmi állapottól a legfeldobottabbig mindent érzek, mint egy szabálytalan hatalmas kilengéseket produkáló EKG vonal. Világfájdalmakon keresztül az önsajnálatig mindent érzek itthon, úgy vélem itthon látom a világ valódi arcát, amikor kimozdulok az arcizmaimmal küszködve szomorú,lenéző arckifejezéseket vágva megyek az utcán vagy a tömegközlekedéssel, majd ha beértem tanulni, ismét nagyokat nevetek pár barátommal, de az a felszínes valóm.
Mintha lenne bennem egy felsőbbrendű hihetetlenül okos, intelligens személy aki egyengeti azt a valakit aki a fizikai állapotában megnyilvánul, azaz engem. Azzal az érzéssel kelek fel nap mint nap, hogy vinni szeretném valamire, hogy elismert legyek vagy különben fabatkát sem ér az életem. 17/F vagyok.
válasza:14:23
Személyiségfejlődés az, hogy bizonytalan létérzésben tengődöm? Vagy az, hogy egyfolytában agyalok tanulás helyett és ennek meg is van a gyümölcse?
válasza:
válasza:Lehet h egy kicsit durva leszek de ha vinni akarod valamire ne ezt a helyzetet okold ne ezen agyalj hanem tanulj! ez ösztönözzön.
A másik pedig szerintem álarcot hordasz.A mask alatt (a nevetős éned )ott az igazi aki valami vinni akarja aki érdekes témát keres.A lélek tani könyv meg nem is hülyeség olvassgas egy kicsit.
18:54
Akikkel nevetek azokkal intelligensen teszem, már-már néha sznob szagúnak is érzem, dehát spontán jön, szóval nem lehet annyira az. Nem a nevetés intelligens hanem a téma, kifordított logikák, utalások, tehát nem azon röhögünk, hogy valaki megüt valakit, vagy ráfingik.. gondolom érthető.
A másik meg, hogy hihetetlen nagy hiányérzetem van. Például most itt ülök és valamiért rosszul érzem magam attól, hogy egyedül vagyok, pedig szerettem egyedül lenni. Teljesen olyan érzésem van, mintha mindenkinek olyan jó lenne és éppen azzal foglalkozna amihez kedve van, egyedül én nem. Pedig tudom, hogy nem igaz, másnak is vannak problémái.. Rossz érzéssel tölt el, hogy van aki nem akar beszélni velem már(sikerült megutáltatni magam vele), illetve, hogy "eltűntek" emberek.. nem, inkább az, hogy nem keresik a társaságom, régebben sokan keresték, most ez leszűkült 3 emberre, akiből gyakorlatilag 2-ővel ritkán beszélek és a 3. is felszínes..
válasza:Az alapján, amit leírsz azt gondolom, hogy lelked egy része sérült.
Ahhoz, hogy gyógyulni tudjon nem elég a tudás, se a könyvek -az jött le nekem, hogy okos vagy és tájékozott, mégsem érzed jól magad. Valami gyógyír kellene a sebekre, hogy az állandó: fent és lent állapot végre beálljon egy elfogadható, stabil állapotra.
Ehhez szerintem konkért segítség/segítő kellene, nem "okos(kodó)" tanácsok. Ha gondolod, tudok segíteni/ajánlani.
14:28
Rendben, szívesen meghallgatlak. E-mail?
Szia! Én azt tanácsolom, hogy emeld be az életedbe egy kicsit a mások iránti érdeklődést és együttérzést. Az a kicsit elefántcsonttoronyra emlékeztető állapot, amiben te elszigetelve érzed magad a többiektől (ezért kisebbségi komplexusod van), másrészt a "legbelső" énedet értékesebbnek érzed a többiekénél (ami valamiféle fensőbbrendűségi komplexus), ez egy olyan belső konfliktust eredményez, ami könnyen ahhoz a megoldáshoz vezethet, hogy egyre inkább a saját "különlegességeidbe" kapaszkodsz, hogy kompenzáld a kirekesztettségedet. De ez egy hamis út, mert ahelyett hogy gyógyítaná az elszegeteltségedet, még inkább eltávolít az emberektől. Ahogy írod is, ezekben az "intellektuális" humorizálásokban sokszor megjelenik a mások iránti lenézés is, és ez nem jó irány, vigyázz vele! Ezen az ellentmondáson csak úgy tudsz felülemelkedni, ha meglátod másokban is az esendő embert, akiknek a nagyrésze (szemben a benned élő elképzeléssel) ugyanúgy magányos és megértésre vágyik, mint te. A mostani világodat teljesen betölti a saját magaddal való foglalkozás (a hangulatodtól függően ilyen vagy olyan előjellel), de egy idő után ez nem vezet tovább, olyan mint egy egyre jobban önmaga köré tekeredő kígyó. Önmagadhoz is csak a másokkal való kapcsolatok útján tudsz közelebb kerüni, és ehhez nyitnod kell kifelé, de ez lenézéssel nem megy. Használd az eszedet és az intelligenciádat arra, hogy tanulj - ne csak a tantárgyakat, és ne csak olyasmit, ami "különlegessé" tehet majd, hanem tanulj az emberekről, az emberektől - az merj "leereszkedni a pórnéphez", és merd bevallani a saját hibáidat is, ne csak a másokét vedd górcső alá - ehhez bátorság kell. De ha meg mered tenni, akkor rá fogsz jönni, hogy minden csak akkor mutatja meg a valódi fényét és értékét, ha szeretettel közeledsz hozzá. (Ez egyébként Önmagadra is vonatkozik!) Az önértékelésedet NEM azzal fogod megszerezni, ha "elismert" leszel vagy különleges, bármennyire is vonzónak tűnik ez, ne dőlj be ennek a kísértésnek. Ez egy nagy döntés, és az egész életedre kihatással lesz, mert bár még csak 17 éves vagy, de most döntöd el, hogy milyen úton akarsz eltalálni önmagadhoz, és azok az utak, amiket most választasz, később könnyen megkövülnek, és már nagyon nehéz lesz módosítani rajta.
Remélem tudtam segíteni. Drukkolok neked :)
Szeretettel: S.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!