Ti hogy tűztök ki célokat, magatok elé? Normális ez így?

Kegyetlen tud lenni, ha az embernek nincsen munkája, ez próbára teszi a legmagabiztosabbak önérzetét is. Na de ahogy mondani szokták, ilyenkor kell csak igazán az eltökéltség és a motiváció, hogy az ember minden esélyt megadjon magának arra, hogy kimásszon a gödörből.

Annak, hogy nincs munkád, vannak pozitív oldalai is: például ahelyett, hogy napi 8-10 órán át valami agyatlan robotmelót végeznél, egy csomó időt szánhatsz az értelmes dolgok tanulására, növelve ezzel az esélyedet, hogy később tényleg neked való munkát találj - én legalábbis erre használtam a munkanélküliséget (feltéve, hogy biztosítva van a minimális életszínvonal, mert másként nyilván muszáj mihamarabb munkába állni, akármilyen melóról legyen is szó).

Ha célokról van szó: ki kell találnod, hogy mit akarsz kezdeni magaddal, aztán pedig ehhez tartani magadat. Enélkül az ember nem találja a helyét a világban.

Aztán persze mindig jó, ha kidolgozol egy hosszú távú stratégiát, egy távlati tervet, aminek a végén ott van az áhított munka/vállalkozás/meggazdagodás stb. A legjobb, ha le is írod, milyen lépések lesznek szükségesek ahhoz, hogy eljuss a megvalósításig: pl. ha valaki számítógépes játékokat szeretne fejleszteni, az indulásként mondjuk beiratkozik egy tanfolyamra, könyveket olvas és otthon is képzi magát, aztán megpályáz egy kezdők számára kedvező munkát, ami még nem feltétlenül kapcsolódik szorosan a vágyai melójához, de sokat tanulhat belőle. Ha tartja magát a tervéhez, és a terve jó volt, akkor pár év, és egy menő fejlesztőcégnél találja magát.

A távlati célokat pedig érdemes lebontani sok rövidtávúra, hogy már út közben is legyen sikerélménye az embernek azáltal, hogy eléri ezeket. Ezeknél a kisebb céloknál nem kell elvetni a sújkot, jobb, ha viszonylag könnyen teljesíthetőek, így aztán ha marad még energia, nyugodtan túl lehet teljesíteni őket, ami aztán még jobb érzés :) Ilyen cél lehet például havi 2 könyv elolvasása, vagy adott tanfolyam adott minősítéssel való elvégzése, ilyesmik.

Szerintem ha tudod, mit akarsz a világtól, és hajlandó is vagy tenni azért, hogy megkapd, ami neked jár, akkor az önérzeted is hamar rendbe jön. De mindennek az alapja a tervezés: az első lépésnek az iránya, és nem a hossza a fontos. :)

11-11 21:54 válaszolónak

---> magasan a leghasznosabb a válaszod szerintem. Hasonló cipőben vagyok mint a Kérdező, keresem magam az Életben kisebb-nagyobb sikerrel. Jelenleg talán nincs is igazi életcélom, (gyáva vagyok nem merek kezdeményezni). Ami, 18 évesen szerintem nagy szégyen.

Jelenleg 8 általánossal rendelkezek és nincs munkám se, ami külföldet illeti onnan jöttem haza, mert mindennél fontosabbnak találtam a szeretteim és barátaim.

Mindenesetre, szívből kívánom Neked Kedves Kérdező hogy találd meg, ebben a néha brutálisnak is tűnő gyönyörű Életben magad! Üdv. 18/F