Hogy lehetne elzárni magam a külvilágtól, hogy lehetne befeküdni pszichiátriára?

Kedves Kérdező!

Leírom Neked is azt, amit egy korábbi, hasonló dolgot kérdező embertársammal megosztottam, hátha segít újra megfontolnod a dolgot...

"Leírom a személyes tapasztalatomat a pszichiátriáról... Lehet, hogy ez más kórházban eltérő, de a híreket hallva néha, szerintem hasonló lehet mindenhol a helyzet...(Én az "enyhébb esetek osztályán" voltam, és nem a "zárt osztályon",ahol a detoxikáló is van, és ahol az esetek többségében lekötözik a betegeket, mert ön- és közveszélyesek.Itt inkább amolyan lelkileg sérült,illetve mentálisan beteg,de ártalmatlanabb páciensek voltak.)

Gyógyszer-túladagolás után kerültem be 3 napra, az okokat most nem részletezem, mert nem ez a lényeg...

Egészen a második napig gyakorlatilag hozzám sem szólt senki, a reggeli viziten az egyik orvos tőlem kérdezte, hogy volt-e már bent a kezelőorvosom, nekem pedig fogalmam sem volt arról, hogy egyáltalán ki a kezelőorvosom, mivel nem emlékeztem arra, hogy ki vett föl az osztályra, és nem is jött be hozzám senki azóta... A második nap reggelén kiderült, hogy kihez is tartozok, bejött hozzám vizitkor, kérdezett kettő mondatot, majd kiment... Később hívott egy pszichológust, aki rám szánt kemény 2 óra hosszát, hogy elvégezze a "kötelező teszteket", és eldöntse, mentális, vagy csak lelki gondjaim vannak, és meddig kell bent tartaniuk...

Az osztályról... Azt sem tudtam mi hol van, ki kivel van, amikor magamhoz tértem, senki nem mondott semmit, az ajtóra ki volt ragasztva egy napirend, a szobatársaim mondták, hogy azt kell követni... Reggel fél 8-vérnyomásmérés, fél 9 reggeli, utána gyógyszerosztás, aztán pedig "szabad foglalkozás", vagyis mindenki azt csinált amit akart egész nap, szabadon elhagyhatta akár az épületet is, ha akarta, lemehetett különböző foglalkozásokra, ha akarta nem, ha akarta megette az ebédjét, de ha mondjuk nem mentem volna ki ebédelni, állítom, hogy senki nem vette volna észre, olyan szinten rá se néztek a páciensekre egész nap...A lényeg az volt, hogy naponta 2-szer bevedd a gyógyszereket, és este 10-re az ágyadban legyél, és utána ne mászkálj a folyosón... Én egyszer kimentem a mosdóba éjjel (nem akartam felkelteni a szobatársaimat a kórteremhez tartozó mosdó használatával), erre azonnal kipattant egy ápoló a folyosóra, hogy hová is megyek...

A gyógyszerosztásról... Olyan szinten össze-vissza gyógyszerezik a betegeket, hogy hihetetlen!! És a legtöbbjük laikus, és észre sem veszi!! Nekem -bár kórházi állományban voltam- magamnak kellett a saját, rendszeresen szedett gyógyszereimet bevinnem (például a vérnyomáscsökkentőmet, a koleszteringyógyszert,stb.), mert közölték, hogy nekik nincs... Természetesen elvették tőlem, ahogy minden iratomat és mások, vagy önmagam megsebesítésére alkalmas eszközömet is (pl. kés, villa csakis műanyag lehetett a betegeknél), és ők szortírozták a gyógyszeremet... A dobozra rá volt írva, hogy mennyit szedek, erre reggel nyomja a kezembe a nővér az egész szem vérnyomáscsökkentőt a fél szem helyett...Én szóltam neki, hogy nem annyit kell bevennem, mire a fejéhez kapva elnézést kért...Amikor az egyik rokonom feküdt bent, hogy átállítsák egyik gyógyszerről egy másikra (más hatástartamúra), nem egyszer előfordult, hogy este adták oda neki azt a gyógyszert, amit reggel kellett volna bevennie, illetve olyan gyógyszert is kapott, amit nem kellett volna kapnia... Tehát borzasztó a fejetlenség!!

Az ápolók és az orvosok pedig(személyesen tapasztaltam) gyakran kibeszélik a betegeket a hátuk mögött, sokszor gúnyos megjegyzést téve rájuk, különösen azokra, akik "rendszeresen visszatérő vendégek"...

Ráadásul, épp mire kitisztult a szervezetem a bevett gyógyszerektől, és kezdtem felfogni, hogy mi is történt, emiatt pedig kezdtek nagyon komoly poszttraumás tüneteim lenni, közölték, hogy menjek haza... Mondtam, hogy nem vagyok jól, de nem érdekelte őket, szabály szerűen "kidobtak"...

Összefoglalva: Nem tudom, hogy ki mit vár a pszichiátriától, amikor azon morfondírozik, hogy befeküdjön-e... Amit én láttam, az a totális káosz, és nemtörődömség, senki nem foglalkozott a betegekkel, azok csak "haladtak a napi rutin (=házirend) szerint", közben valóságos külön kis "társadalmat" alkottak (például szabályos háború dúlt a helyekért az ebédlőasztalnál, illetve a kakaóért reggelinél a tea helyett...), és mindössze egyszer konzultáltak a "kezelőorvosukkal", a 10 perces vizit erejéig...Voltak, akik hetek, hónapok óta bent feküdtek, náluk főleg a gyógyszereket állítgatták, ők voltak a "komolyabb esetek", volt olyan néni,aki csak azért volt bent már vagy 4. alkalommal,mert otthon egyedül magányos volt, és emiatt depressziós lett, és a kórházban legalább nem egyedül nézte este a TV-t...

A pszichiátria nem ép eszű, mindössze lelki gondokkal küszködő embernek való hely... Én meggondolnám többször is, hogy befeküdjek-e... Arról nem is beszélve, hogy attól, hogy az ember a problémái elől bemenekül egy intézménybe, attól még nem oldódik meg semmi, még ugyanazok a problémák fogják várni az életében amikor visszakerül a külvilágba...Mert senkit nem tartanak bent örökké..."

Mint szintén súlyos depresszióban és generalizált szorongásban szenvedő ember,őszintén kívánom, hogy jobbra forduljon az életed, és sikerüljön megtalálnod a kiutat!"

Neked is hasonló jókat kívánok, és arra kérlek, jól fontold meg ezt a pszichiátria-dolgot!

Jól ismerve az ilyen intézményeket, én is állíthatom, hogy nem neked való hely.

A problémáidat úgy tudnád megoldani, ha segítséget kérnél pszichoterápiában (nem sima pszichiátertől, hanem pszichoterapeutától!).

Vagy kereshetnél olyan önismereti csoportot, ahová rendszeresen járhatsz, sokat segíthet. Egyrészt ott találkozhatsz hozzád hasonló problémájú emberekkel, másrészt kizökkent a hétköznapokból, és még a változás, javulás célját is szolgálja.

Nem lesz könnyű, de a lelki változás sajnos lassú folyamat, és energiába kerül. Az viszont nem megoldás, hogy leteszel minden felelősséget, és elmenekülsz egy kórházba. Ezzel csak meghosszabbítod a szenvedéseket.

Egyszerű...

Elmész a területileg illetémes pszichiátriára és azt mondod, hogy hangokat hallasz amik arra buzdítanak, hogy öld meg a családod :D hidd el, rögtön beutalnak :D

Viccet félretéve, egy szanatóriumra van szükséged. Idegszanatóriumra. Én voltam. Pihenés, mozgásterápia és társai. De a pszichiátriára semmi képp sem pihenés és a külvilág eseményei oda jelentősen beszivárognak. Pusztán annyi lehet ott a legnagyobb örömöd, hogy a kedvenc helyedre ülj ebédnél...

"Hogy lehetne elzárni magam a külvilágtól, hogy lehetne befeküdni pszichiátriára?"

Ez két külön dolog. A pszichiátriai osztály nem remetelak, ott össze vagy zárva más emberekkel és az orvosok is folyamatosan zaklatnak. Ha el akarsz zárkózni, menj el kazánfűtőnek, diszpécsernek, éjjeliőrnek, temetőgondnoknak, kórboncnoknak, és lakj egy csendes környéken egyedül egy lakásban.

Amúgy ha a pszichiátriára csak úgy be lehetne "feküdni", amikor egy kicsit belefáradunk az élet gondjaiba, akkor szerintem az emberiség harmada a pszichiátrián fetrengene. Az "állítsátok meg a Földet, ki akarok szállni" azonban nem pszichiátriai diagnózis, csak egy szlogen.

"sokat segítene, ha egy pár napig elzárnám magam a külvilágtól. "

Zárkózz be a szobádba. Amúgy ha depressziós vagy, akkor a bezárkózás, főleg, ha nem kapsz elég napfényt és friss levegőt, csak rontani fog az állapotodon.

Bezárkózás helyett inkább kirándulj a hegyekben, vagy dolgozz a kertben. Ez kellemesen lefáraszt, egyben pedig testedzés, friss levegő és napfény is. Ez mind jó a depresszióra.

Egy másik dolog: kommunikálni másokkal. A szüleiddel akár, vagy hívj fel olyan barátokat, ismerősöket, akikkel rég nem beszéltél, és dumálj velük.

A depressziósok gyakran el akarnak vonulni a világtól, de valójában 1-2 beszélgetés javítaná az állapotukat. Hasonlóan, a depressziós azt hiszi magáról, hogy legszívesebben egész nap az ágyában feküdne, de ez sem igaz, mert ha sikerül rávenni, hogy kicsit fusson, ússzon, kerékpározzon vagy dolgozzon, attól jobban lesz.

Sőt, ha depressziós vagy, akkor egy éjszaka kihagyott alvás (de bulizás nélkül!) 2/3 eséllyel meggyógyít másnap estére, viszont utána a köv. alváskor visszaesel. A módszernek vannak mellékhatásai is, úgyhogy ésszel kísérletezz.