Sírás felnőttként vérvételen. Hiszti, vagy még belefér a normálisba?
Velem történt a dolog. Egy sima vérvétel, teljesen rutinosan mentem, mindenféle félelem nélkül. Kéthavonta vérvételre megyek vastabletta miatt (csak így írják fel), egyébként rendszeresen járok vért adni is, soha semmi probléma nem történt, félelem nem volt bennem.
Szóval ott voltam vérvételen. Az első szúrás sikertelen volt, nem sikerült a vénámat eltalálni. Sebaj, volt már ilyen. Újabb próbálkozás. A nő meg volt győződve, hogy a tű a vénámban van, és mérgelődött, hogy miért nem jön vér. Velem kezdett veszekedni, hogy biztos nem ittam eleget (dehogynem), meg hogy miattam van, és ő nem tehet az anatómiámról.
Én kértem, hogy hívjon ide mást, ő ne próbálja mégegyszer (gondoltam ha ilyen ideges, úgyse fog sikerülni)
Egy fiatal nő jött, és közölte, hogy kézháton szúr, mert ott jobban tapintható a vénám. Ettől egy picit megijedtem, és fájt is kicsit, de semmi baj nem volt addig, míg el nem kezdte mozgatni a tűt a kezemben, mert akkor sem jött vér. Ez már messze volt a kis szúnyogcsípés kategóriától, ez már komolyan fájt. Amikor éreztem, hogy megy ki belőlem az erő, szóltam, hogy hagyja abba, majd visszajövök holnap, de ez most nem megy.
lekiabálta a fejem, hogy ez nem kívánságműsor és hogy hagyjam abba a remegést mert így nem lehet dolgozni. De ezzel csak rontott a helyzeten.
nem tudom mi történt velem akkor, de szó szerint halálfélelem fogott el és csak a menekülésre tudtam gondolni. Fél másodperc alatt elfogott egy borzalmas érzés, úgy érzetem a szívem kiugrik a helyéről, folyt rólam a víz, kapkodtam a levegőt és szégyen vagy nem, de elsírtam magam.
A nő kihúzta a tűt, hozott nekem vizet, de végig mondta a magáét, hogy egy felnőtt nő hogyan lehet ilyen borzasztó hisztis, nem hiszi el hogy annyi önuralmam sincs, hogy egy tűszúrást kibírjak.
Igazából én sem tudom elhinni, nem tudom mi a fene történt velem, hiszen nem szoktam ilyesmitől félni, hisztizni meg főként nem. És ilyen intenzív félelmet sem éreztem még soha, főképp nem alaptalanul. és most igencsak alaptalan volt, hiszen azon kívül, hogy úgy néz ki a kézfejem, mintha kalapáccsal vágtak volna rá, azon kívül semmi katasztrófa nem történt.
És amiért ide írtam a kérdést: nem tudok túllépni az eseten. Ránézek a kék foltra a kezemen, és összeszorul a gyomrom, rögtön kiver a víz, és elfog egy erős félelem.
Túlhisztizem a dolgot? Vagy mással is megesnek hasonló dolgok ha megijed valamitől?
Ahogy olvastam, amit írtál, úgy átéltem, hogy azt hiszem, én is sírtam volna!! :-)))
Aztán meg szidtam volna őket otthon, mint a bokrot, és bánkódtam volna, hogy miért is nem mondtam meg akkor a magamét :-)A múltkor én infúziókat kaptam, és az első két nap annyira fájt a szúrás, és utána is, hogy harmadjára már tiszta görcsben voltam. Jól ki is nevettek, hogy ,úgy félek, mint a gyerekek...Utána már nem fájt, úgyhogy nem tudom miért fájt annyira előtte, de én is könnyeztem,amíg lement az infúzió,s amikor nem néztek oda...
Majd írd meg, hogy mi történt!!!!
Megvolt reggel a vérvétel. Egy nagyon aranyos nővérkéhez kerültem. Elsőre sikerült a szúrás, de még így is elnézést kért, azt mondta, tudja, hogy fáj, és ne haragudjak, hogy a meggyötört vénámat kínozza. ;)
Amúgy meg nem is volt vészes. Tényleg csak a hozzáálláson múlik.
megértelek, nekem is nehezen veszik le, volt már, h. kézfejből se jött és csuklóból vették le, persze alig akart lejönni... ritkán találják a vénám :(
az ember néha fura dolgokon tud beparázni, én pl. egy hpsszú magas lépcsőn lettem rosszul egyszer.
jó, h. túl vagy rajta! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!