Aki felnőttként pánikbeteg, annak gyerekként is voltak már tünetei?

A tesóm pánikbeteg. Csak annyit tudok erről mondani, hogy gyerekként, visszahúzódó, és szorongásokkal teli időszakokon ment keresztül. Ez tekinthető az ő esetében akár előzménynek is, azonban nem általánosítható!

Én abszolút laikusként mégis úgy vélem, hogy a teljesen kiegyensúlyozott gyerekekből ritkábban válnak pánikbeteggé!

Dehogyisnem,mindig áll a háttérben valami...de te azt kérdezted,hogy voltak-e gyerekkorban tünetei...nálam nem volt ezt leírtam!

Viszont oka volt, alkoholista apuka,sok veszekedés, de muszáj volt tűrni,aztán a megnyugodás, és akkor idővel az összeomlás...nálam ez történt?

Téged miért érdekel ez a téma? Te is beteg vagy?

És vannak rohamaid is ? Vagy csak a félelem az amin nem tudsz túl lépni?

Voltál már vele orvosnál? Talán tudna segíteni neked..

Tudod az élet túl szép ahhoz,hogy elzárkózzunk előle...

Bármi történt a múltban még előttünk áll jó pár csodálatos év,amit nem szabad veszni hagyni...

Nekem 3éve kezdődött ez az egész,csak a hasam fájt és egyre nehezebb volt elindulni az iskolába,aztán mindenféle vizsgálat után gyógyszeres kezelések stb,de még mindig fájt a hasam,és egyre stresszesebb voltam miatta...akkor mondták,hogy valószínűleg a stressz okozza ezt az egészet...aztán amikor már iskolába sem tudtam járni emiatt,egyszerűen eluralkodott rajtam ez az egész,hagytam hogy vigyen az ár magával, és jöttek a pánikrohamok,a folytonos félelem..végre az életem lenyugodott,de emiatt nem tudtam élvezni...elhatároztam végül,hogy nem engedek a betegségnek, ha idegeskedek azon hogy mi lesz, attól nem oldódnak meg dolgok...és azóta jobban vagyok a rohamok teljesen elmúltak, a hasfájás maradt,néha sokkal erősebben,akkor kicsit szomorú vagyok,és felerősödnek a tünetek,aztán erőt veszek magamon,és egyszer csak elmúlik..elmúlik az,hogy folyton az érzéseimre figyelek...ez az a nagy hiba,amit nem szabad...le kell foglalni minden gondolatot...

Ez egy olyan dolog,amit az agyad generál,és sokat segíthet ha sikerül elhinned,hogy te uralod a helyzetet!

Tudom milyen rossz, de ne félj,mert egészséges a tested,így nem hallhatsz meg! Az agyad vág át,és ha ezt elfogadod sikerül tovább lépned.

A miértekre nagyon nehéz választ kapni,ezért ne is keresd...nem tudjuk,hogy miért születtünk a földre,és hogy miért épp oda,vagy miért ilyen családba..

bizonyára alapból érzékenyebb lelkületű ember vagy,és amin átmentél nagy nyomot hagyott benned, és mindenkinél így van,vagy egy alkoholista szülő,egy baleset..vagy ahogy a te esetedben a szülő viselkedése,az ami kihat ránk...és ha nem tudjuk feldolgozni akkor kikészíti az embert..Szokták mondani,hogy Isten mindenkire akkora terhet ró,amekkorát elbír...

De ezt több oldalról lehet nézni!Valakik sokkal rosszabb helyzetben vannak mint mi, nem tudnak menni, nem látnak,vagy épp nem hallanak...számukra a szabadság csak egy álom...nekünk van lehetőségünk változtatni,sajnos nekik nem biztos....

De mindenképp jó,hogy kibeszéled magadból a történteket...és mással megosztod, vagy más történetéből próbálsz építkezni..