Öngyilkosság? Akinek már volt ismerőse öngyilkos, és ha tud róla beszélni, elmondaná nekem, hogy miért lett az? Ha tudja. És hogy lett az, meddig bírta, mikor adta fel? Mennyi idős volt?
Szia!
Sajnos nekem a férjem lett öngyilkos 5éve,36 éves volt.A miértet a mai napig nem tudom.A munkahelyét el veszítette és ezt nagyon nehezen dolgozta fel,főnöke csődbe vitte a céget.Depressziós lett és epilepsziás rohamok.A mai napig keresem a magyarázatot és nem találom,magamat okoltam sokáig,hogy nem vettem észre semmit.Sokan ismertek, ismernek és nem kérdezte meg senki, hogy miért.Jól éltünk,jó, azért voltak gondok mint más házasságokban,de szerettük egymást.Néha azt gondolom hogy itthon van.Ezt az érzést nem kívánom senkinek.Azóta egyedül élek a gyerekeimmel szeretetben.
sajnálom. -.-"
ne haragudj megkérdezhetem hogy hogyan lett öngyilkos ? persze ha nagyon zavar akérdés, akkor ne válaszolj.
Szia
Igaz, én őt közvetlenül nemismertem, de apám iskoláskori legjobb barátja volt. Szerelmi-bánatban felgyújtottamagát és leugrott egy emeletes ház tetejéről.
18-25 között volt, pontosan nemtudom.
Ez nem hit kérdése. Aki ilyen 'állapotba' kerül, szinte 100%, hogy előtte mélydepresszióban volt. A depresszió meg igen komplikált terület.
Az én családomban tavaly pont ilyenkor történt egy eset, az illető nem tudta feldolgozni, hogy elveszítette a munkahelyét. Korábban is volt, mármint régen több öngyilkosság a családunkban. Többtényezős dolog szerintem, amiért vki ezt az utat választja, és nem hit, vagy nem hit, nem menekülés, nem gyengeség.
Írod, hogy megijedtél? Mitől? Hiszen pont avval érvelsz, hogy annak ellenére "amilyen" világban élünk, ezek az emberek mégis "azt hiszik", hogy nincs más megoldás...szóval most vagy megijedsz, vagy te te teljesen szilárd meggyőződésű optimista vagy. Ezt a gondolatmenetemet kérlek, ne vedd piszkálódásnak, inkább csak elgondolkodtam.
Köszönöm az eddigi válaszokat, várok még. Nem tudom, utolsó válaszoló, lehet én fogalmaztam meg rosszul a kérdésem. Annyi a lényege, hogy sokan azt gondolják (hiszik), hogy nincs más megoldás, nem tudja így élni az életét tovább és inkább feladja. Mindkét oldalról lehetne nézni; 1. erős, bátor, hogy meg merte tenni, hogy itt hagyja a biztos életet egy olyan dologért, amivel sokan foglalkoznak, hogy mi is az a halál. 2. gyáva, hogy feladta és hogy itt hagyta a szeretteit, fájdalmat hagyva utána.
Azért is tettem fel igazából a kérdést, mert én is sokszor gondolkoztam már azon, hogy legszívesebben eltünnék, felszívódnék, nem léteznék. Valamikor nagyon erősen gondolok erre, de megtenni nem merném. Félek a fájdalomtól, gondolok azokra az emberekre, akik kedvelnek, szeretnek. Olyat meg nem akarok tenni, hogy megteszem és aztán valahogy túlélem. Az a legrosszabb szerintem. Mindenki sajnálna, nem értené. :S Szóval nem tudom, hogy van valakiben annyi bátorság, hogy meg meri tenni..
Én úgy gondolom, hogyha vki azon a ponton van, olyan hihetetlenül sz**ul érzi magát, amit szavakkal leírni nem lehet. Ezek nem "csak" olyan "érzések" amit a kívülállók gondolnak, vagy azok a szerencsések, akik hírből sem ismerik pl. a depressziót. Mert ez nem "csak" érzésekről szól, hanem vmi egészen más. Tehát, ha vki ott van, már nem számít senki és semmi más.
Igen, ez már nekem is eszembe jutott, hogy túlélni egy ilyen próbálkozást...
Akiről írtam, ő pl. a '70es években is megpróbálta egyszer. Aztán a '90es években is volt komoly mélydepresszióban, amiből a nagymamám húzta ki. De sajnos tavaly megtette, nem írom le, hogyan. Ő a nagyim húga volt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!