Hogyan segítsek a súlyosan depressziós édesanyámon?

Mindenféleképpen rá kell venni,hogy ideggyógyász szakorvoshoz forduljon. Ha mentálisan meggyógyul sokkal kevesebb szervi panasza és fájdalma lesz. Modern gyógyszerek vannak.

Jó egészséget

Éva

Első lépésben csak az előttem szólót tudnám megerősíteni de azt is tudom, hogy könnyű azt mondani. Ha el is menne, akkor sem szedné a gyógyszert azzal, hogy ő "nem bolond", hogy ilyeneket szedjen. Hát persze, hogy nem, de nem lehet ezt megmagyarázni. Tehát ez a megoldás több szempontból is valószinüleg kiesik.

Amit javasolni tudok tapasztalatból:

El kell vele menni olyan helyekre ahol fiatal korában sokszor járt és jólérezte magát, amiről kellemes emlékei vannak. Esetleg a szigetre egy padra vagy ott egy zenés kethelyiségébe, ha szereti a zenét.

Biztosan sokat mesélt a fiatal koráról. Annak biztosan örülne ha feleleveníthetné a kellemes helyeket. Most tavasszal szinte mindegy is hova de ki kell menni sokat a szabadba, az nagyon sokat javíthat rajta. Persze az ilyen alkalmakat rendszeresen, szinte kúraszerüen kellene ismételgetni ahogy Neked belefér időben, különböző változó helyekkel. A lényeg, hogy mindíg legyen az életében valami aminek természetesen örülhet. Tehát nem egy tárgy hanem valami esemény, egy séta azzal akihez ragaszkodik. Az sokszor mindegy is lehet hova csak menjetek ki a természetbe.

Aztán úgyis megmondja, hogy mi tetszett neki a legjobban. Oda lehetne menni máskor is.

Pl.az én édesanyám most lesz 80 éves és mivel most télen kezdtek fájni a karja lába izom és a csont is, azon aggódik, hogy már többé nem tud elmenni a nyugdíjas klubba táncolni. Ott mindíg jólérezte magát.

Itthon (vele lakom) igyekszem elszórakoztatni mindennel. Viccelek vele és jókat nevet rajta de van amikor bosszankodik, hogy mindíg csak hülyéskedek, aztán végül nevet egyet rajta mert folytatom..

Van egy kiskorától nevelt galambunk amit imád (én is).

Kirepül-bejön szabadon. Megtanítottuk neki, hogy mondja: "gyönyörű", úgy turbékol. Azzal szoktak jókat játszani, becézgeti és enni-inni ad, időnként kergetik egymást, a galamb fut a lába után, megpaskolja a szárnyával és csípkedi, anyu vissza. :-)) Ezzel is lefoglalja és szórakoztatja magát.

Tényleg, egy kis kiskutyához mit szólna?

Ki tud segíteni neki? Pszichiáter pszichoterápiával+ gyógyszeres kezelés. Nem szégyen ez. Ha tehetitek magánrendelést keressetek fel. Dehát te is ezt írod, hogy "dilidoki", most akkor...?

Pedig nagyon szépen megoldódna a problémája.

Nem kell szenvedni, ha nem muszáj. Evvel utalok az előző mondatomra.

Én is járok pszichiáterhez, és egyáltalán nem vagyok, és nem érzem magam idiótának, elmebetegnek, stb. hiszen nem is erről van szó.

Különben, ha megnézitek egy pszichiáter honlapját, ott látható, hogy nem csak pszichés betegségek esetén nyújtanak segítséget, mutatnak utat:)

Használna a psziciáteres kezelés, illetve az általa felírt gyógyszer. Én is elvittem anyámat dokihoz aki felírt neki gyógyszer reggel és ete vegyen be egy egy szemet, parancsolt rá.

Itthon első nap még lelkesen be is vette a gyógyszerát és teljesen elkábult tőle. Aztán jobban megnéztük a leírást, abban az állt, hogy kezdő adagnak negyedet vegyen be reggel-este. Aztán növelje fél tablettára és utána szedheti az egészet. Meg is csináltuk, elvágtam neki és a negyedekkel még nem is volt gond. A félre már azt mondta, hogy nem kell neki ilyen erős gyógyszer mert nincs észnél tőle. Na akkor szedte a következő nap is csak a felet. Aztán már sokadik nap mondtam, hogy most estére már egészet kell bevennie. Attól meg alig tudott beszélni, teljesen el volt kábulva. Másnap már nem akart semmit bevenni. Szidta az orvost, hogy majd ő fel fogja jelenteni, hogy este majdnem megfulladt, olyan erős volt amit kapott. Megpróbáltam megalkudni vele, hogy akkopr maradjunk egyelőre az este fél- reggel fél adagnál de reggel belehanyatlik tőle a fotelba és csak alszik és lassan beszélni próbál tőle.

Már ott tartok, hogy közelharcot kell folytatni azért, hogy a legkisebb mennyiséget is bevegye belőle. Szóval ezek jótanácsnak tényleg jó dolgok de folyamatosan egyáltalán nem működik. Most pl. megfogadta, hogy soha többet nem megy ahhoz az orvoshoz.

Erre mondják, a kissé profán hasonlatot:

"Egy lovat el lehet vezetni a folyóhoz, de hogy igyon arra már nem lehet rávenni".

Először még el ismegy a dokihoz, de, hogy beszedje a gyógyszert arra már kétséges, hogy tartósan rá lehessen beszélni.

Ezért javasoltam a számára kellemesebb házi praktikákat amihez nem kellenek a kemikáliák, igaz jóval törődés igényesebb a módszer.

Rossz orvosnál, nem a megfelelő helyen voltatok. Úgyí veszem ki, hogy sztk-s rendelésen.

Pont ezért mondom, hogy ha anyagilag tudtok rá szánni, akkor magánrendelésen keressetek fel olyan pszichiátert, akinek pszichoterapeuta végzettsége is van. Mert ez egészen máshogy működik, a problémát önmagában a gyógyszer nem is oldja meg, az csak egy mankó, ezért kell a pszichoterápiás beszélgetés.

Azt el kell fogadni felnőtt ésszel, hogy ezek a gyógyszerek nem leányálmok az elején, amíg hozzá nem szokik a szervezet. Én is tisztában vagyok vele, de végigcsinálom, mert jól akarok lenni, és nem először "kardoskodok az élet szebbik oldalával". Nekem pl. tegnapelőtt éjjel halucinációim voltak a gyógyszertől. De végigcsinálom, jó lesz.

Ha nagyon idegenkedik a gyógyszerektől, esetleg a homeopátiás szerek is segíthetnek, persze ezt is orvos dönti el.

Ajánlok egy pszichiátert, aki pszichoterapeuta és homeopata orvos is. Én hozzá járok, jártam tíz évvel ezelőtt is, és csak sajnálni tudom, hogy hosszú ideig nem kerestem fel.

www.a-gyal.hu