Ez normális? Miért nem bírom a változásokat?

Szia! Mondok neked valamit. Normális vagy :) Amíg fiatal vagy, pont ebben a korban adod ÖNMAGADAT, amikor azt mondja rád a felnőtt, hogy "lázadó". Ilyenkor vagy önmagad. A felnőtt már "megbékélt" az élettel, ami nem volna szabad. A kérdésedre térve, ADD ÖNMAGAD! Ha visszahuzodo vagy, az ugy van rendben. Ne akarj másra hasonlítani, mert az Ő, te meg így vagy EGYEDI. Ha maximalista vagy, az sem gáz, mert vedd ugy hogy preciz vagy, az egy jo tulajdonság. DE! ne ess át a másik oldalra, mert tökéletes nincs, szöval soha ne törekedj a legjobbra, mert az ugysem éred el, akarhogy is akarod. Apró dolgokkal meg minek kell foglalkozni? 15 évesen tervezd a jövődet, hogy mit akarszn elérni! Ha viszont sírnod kell azt ne tartsd vissza, az nem szégyen. Síráskor megszabadulsz, lelki terhektől, megkönnyebbülsz, ha nem is tudod az okát, az nem baj, lényeg hogy kijöjjön, és ne hordozd tovább.

Sok sikert :)

24/F

Normális nem szeretni a nagyobb változásokat. Az olyanok, mint egy iskolaváltás, mindenkit megterhelnek.

"utálom a bulikat, visszahúzódó vagyok kevés baráttal"

Ez is normális. Az emberek kb. fele így van ezzel, bár általában nem vallják be, mert tudják, hogy ez "nem normális", ezért azt hazudják, hogy élnek-halnak a bulikért, amiket időnként kellemetlen kötelességként végigunatkoznak.

"Maximalista vagyok, ideges vagyok ha valami nem sikerül!"

Mindenkit zavar, ha valami nem sikerül.

"Minden apró dolgon kiborulok, van amikor ok nélkül sírok!"

15 éves lányoknál ez sem ritka.

"Mi lehet a bajom?"

Kamaszkor.