Ez betegség? Ha igen, mi a megoldás?

Szóval. Szüleim válása után, és egyéb családi okok miatt eléggé befordultam 12 éves koromban, és miután ezt észrevették suliban elkezdtek basztatni, ami szakközép végéig tartott, szorongás, és elég komoly depresszió jellemzi az elmúlt 7 évemet.

Most így visszagondolva ez az egész befordulás és minden egyéb egy betegség, aminek köszönhetem a borzalmas iskolai éveimet, amik tovább fokozták azt.

Leírom, hogy mik azok a "tünetek", amiket észrevettem magamon, és amik hátráltatják a szociális életemet.

Szóval a legfőbb problémám az, hogy nem merek beszélni nagyon sok helyzetben, szorongok, gátlásos vagyok. pl: otthon van valami téma, amihez elég érdekes, fontos dolgot tudnék hozzáfűzni, még se szólalok meg. Ha valaki megsért, nem teszek semmit, nem mondok semmit, teljesen leblokkolok.

Azt vettem észre, hogy 2 teljesen különböző személyiségem van, viszont csak az egyik csak magamban létezik, egyáltalán nem úgy viselkedek, viszont ilyennek tartom magam, "bent". Értem ez alatt azt, hogy beszól valaki, én nem teszek semmit, de belül megőrülök, és legszívesebben leverném, mégse merem megtenni, belül mintha valami nyomná az elmémet és nem engedné megtenni.

Vagy azt, hogy mindenkinek betegesen meg akarok felelni, ami miatt nem teszek semmit, mert "mit gondolnak majd?".

Mindenkivel kedves vagyok és segítek, szóval másokkal törődök, pedig nagyon önző vagyok, és még se tudok sz@rni mások véleményére.

Felsőbbrendűnek érzem magam a legtöbb embernél, és sok embert lenézek, mégis ha kimegyek az utcára néha azt hiszem, hogy mindenki rajtam röhög.

Abból gondolom, hogy ez valamilyen mentális betegség, hogy kb fél éve ettem egy szem nyugtatót, amit egy depressziós csajnak írtak fel, és hihetetlenül megváltoztam. Pár óra múlva teljesen megnyíltam az emberek előtt, mindig kimondtam a véleményem, kiálltam magamért, visszaszóltam, teljesen felszabadult lettem, és egyből mindenki tisztelt, és egyszerűen jól, vidáman éreztem magam. 2-3 napig tartott, aztán megint szépen visszaestem a régi állapotomba. (hasonló vagyok alkohol befolyása alatt is)

Ha ez egy betegség, akkor mi? Mi a megoldás?

Érdekel minden lehetséges módszer, pszichológus/pszichiáter csak a legvégső esetben érdekelne... Az eddig OK, hogy a gyógyszertől esetleg jobban lennék, de az csak elnyomja a tüneteimet nem? Ha abbahagyom a szedését tegyük fel 1 év múlva, akkor nem változtatna semmin, és ugyan olyan leszek, mint előtte, vagy rosszul látom?

Előre is köszönöm a válaszokat, és azt hogy valaki végigolvasta xD

19/F