Az öngyilkosság minden esetben átmeneti elmezavar következménye?

Üdv.

Elmesélnéd részletsebben mi a baj?Sokan kerülnek rossz helyzetbe de amíg élünk remélünk...amíg élünk addig történhet vmi ami változtathat a jelenlegi csődnél.Elhiheted hogy nem létezik ember akinek csak a halál lenne a végső megoldás.

Nem hiszem, hogy elmezavaros volnál, csak fáradt és kilátástalan, de akkor se tedd!!! Nekem nagyon tanulságos az alábbi:

Valaki, aki túlélt egy Dunába ugrást mondta, hogy abban a pillanatban, mikor elengedte a korlátot minden addigi gondja semmivé lett, egy probléma maradt csak, hogy leugrott.

Hallottam egy fiatalemberről is, aki villanyvezetékkel akarta magát agyoncsapatni, átment rajta az áram, levágták mindkét kezét, a talpán óriási lyuk lett, ahol kiment az áram és most él, mert most már élni akar. Mennyivel jobb minőségű életet élhetett volna azelőtt...

Szerintem a gyerekeidnek sem mindegy, vagy-e nekik.

Azonkívül az életed nem a tied, Isten csodája, hogy itt vagy és Neki valami célja van veled, benned. Keresd meg ezt a célt mielőtt feladod!

Ha vannak gyermekeid, akikért felelős vagy, akkor az öngyilkosság fontolgatása nem pillanatnyi elmezavar, hanem egy felelőtlen, értéktelen ember gondolatai.

Mit is gondoltál, nem jut eszedbe, hogy milyen sérülést okoznál a gyerekeknek, talán életük végéig nem hevernék ki.

Ha gyereked van, -aki nem kérte, hogy a világra jöhessen, te döntöttél így- nincs jogod azt mondani, hogy nem jó ez az élet neked. Helyette azt kell keresned, hogy mi jó nekik? Mit kell tennem, hogy jobb legyen? Kötelességed küzdeni minden erőddel a jó sorsukért. Minden helyzetből ki kell hozni a legjobbat. Neked dolgod van, élned kell.

Igen, beteg vagy. Mindenkinek vannak problémái, de a megfutamodás nem megoldás. Néha el kell tudnunk fogadni, hogy a helyzetünk, amibe akár a körülmények, akár saját hibás döntéseink belesodortak, az rossz, megalázó, nehezen viselhető, tarthatatlan, stb.

Ilyenkor mondom, hogy a büszkeség nálam szitokszó. Az az ember, aki önmagát a büszkeségeivel definiálja, az el fog jutni oda, amikor nem lesz semmi, amire büszke lehetne és úgy érzi, hogy megsemmisült, élete értelmetlenné vált. Nem kell tudnod megoldani minden helyzetet és pláne nem úgy, hogy szépen távozol, a gyerekeket meg leadod az exnek. Azoktól a gyerekektől ezzel elvennéd az utolsó esélyüket is arra, hogy valaha is sikeres vagy boldog emberré váljanak.

Fordulj orvoshoz és tanulj önismeretet. Verd ki a fejedből ezt a marhaságot és igyekezz minél jobb szülője lenni a gyerekeidnek.

Az öngyilkosság minden esetben átmeneti elmezavar következménye? < Lehet pillanatnyi meghibbanás, de akár hosszú ideje tartó, !például! lelki terror következménye is. Nem vagyok agyturkász, ez a saját véleményem.

Az viszont biztos, mindig van valahogy. Olyan nincs, hogy valami ne lenne.

Ha rossz helyzetről elviselhetőre már kilehet hozni, az jó. Kezdetnek megfelel. Aztán meg, ki hogy látja, az egy dolog. Olyan, mint az időjárás előrejelzés. Vagy bejön, vagy nem. Az sem mindegy, milyen időtávra nézzük.

Mindig van hova fordulni. Pszichológus, pszichiáter, barátok, rokonok, család, kiskutya, fal felé...

ja, és ha már nem tudsz áthatolni az eléd görgetett akadályon, miért nem kerülöd meg?