Ha ti a helyembe lennétek befeküdnétek a pszichiátriára?

Sajnos nem tudom eldönteni, viszont amig valami megoldast talalsz, javaslom a termeszetes szereket.

Bach viragcseppek, es talan homeopatia is van (bar ez valoszinü csak orvos altal felirhato potencialban).

A neten lelki segitseg: pl. ujkorklub.hu es pozitiv megerösitesek...

Jo egeszseget kivanok!

Leírom a személyes tapasztalatomat a pszichiátriáról... Lehet, hogy ez más kórházban eltérő, de a híreket hallva néha, szerintem hasonló lehet mindenhol a helyzet...(Én az "enyhébb esetek osztályán" voltam, és nem a "zárt osztályon",ahol a detoxikáló is van, és ahol az esetek többségében lekötözik a betegeket, mert ön- és közveszélyesek.Itt inkább amolyan lelkileg sérült,illetve mentálisan beteg,de ártalmatlanabb páciensek voltak.)

Gyógyszer-túladagolás után kerültem be 3 napra, az okokat most nem részletezem, mert nem ez a lényeg...

Egészen a második napig gyakorlatilag hozzám sem szólt senki, a reggeli viziten az egyik orvos tőlem kérdezte, hogy volt-e már bent a kezelőorvosom, nekem pedig fogalmam sem volt arról, hogy egyáltalán ki a kezelőorvosom, mivel nem emlékeztem arra, hogy ki vett föl az osztályra, és nem is jött be hozzám senki azóta... A második nap reggelén kiderült, hogy kihez is tartozok, bejött hozzám vizitkor, kérdezett kettő mondatot, majd kiment... Később hívott egy pszichológust, aki rám szánt kemény 2 óra hosszát, hogy elvégezze a "kötelező teszteket", és eldöntse, mentális, vagy csak lelki gondjaim vannak, és meddig kell bent tartaniuk...

Az osztályról... Azt sem tudtam mi hol van, ki kivel van, amikor magamhoz tértem, senki nem mondott semmit, az ajtóra ki volt ragasztva egy napirend, a szobatársaim mondták, hogy azt kell követni... Reggel fél 8-vérnyomásmérés, fél 9 reggeli, utána gyógyszerosztás, aztán pedig "szabad foglalkozás", vagyis mindenki azt csinált amit akart egész nap, szabadon elhagyhatta akár az épületet is, ha akarta, lemehetett különböző foglalkozásokra, ha akarta nem, ha akarta megette az ebédjét, de ha mondjuk nem mentem volna ki ebédelni, állítom, hogy senki nem vette volna észre, olyan szinten rá se néztek a páciensekre egész nap...A lényeg az volt, hogy naponta 2-szer bevedd a gyógyszereket, és este 10-re az ágyadban legyél, és utána ne mászkálj a folyosón... Én egyszer kimentem a mosdóba éjjel (nem akartam felkelteni a szobatársaimat a kórteremhez tartozó mosdó használatával), erre azonnal kipattant egy ápoló a folyosóra, hogy hová is megyek...

A gyógyszerosztásról... Olyan szinten össze-vissza gyógyszerezik a betegeket, hogy hihetetlen!! És a legtöbbjük laikus, és észre sem veszi!! Nekem -bár kórházi állományban voltam- magamnak kellett a saját, rendszeresen szedett gyógyszereimet bevinnem (például a vérnyomáscsökkentőmet, a koleszteringyógyszert,stb.), mert közölték, hogy nekik nincs... Természetesen elvették tőlem, ahogy minden iratomat és mások, vagy önmagam megsebesítésére alkalmas eszközömet is (pl. kés, villa csakis műanyag lehetett a betegeknél), és ők szortírozták a gyógyszeremet... A dobozra rá volt írva, hogy mennyit szedek, erre reggel nyomja a kezembe a nővér az egész szem vérnyomáscsökkentőt a fél szem helyett...Én szóltam neki, hogy nem annyit kell bevennem, mire a fejéhez kapva elnézést kért...Amikor az egyik rokonom feküdt bent, hogy átállítsák egyik gyógyszerről egy másikra (más hatástartamúra), nem egyszer előfordult, hogy este adták oda neki azt a gyógyszert, amit reggel kellett volna bevennie, illetve olyan gyógyszert is kapott, amit nem kellett volna kapnia... Tehát borzasztó a fejetlenség!!

Az ápolók és az orvosok pedig(személyesen tapasztaltam) gyakran kibeszélik a betegeket a hátuk mögött, sokszor gúnyos megjegyzést téve rájuk, különösen azokra, akik "rendszeresen visszatérő vendégek"...

Ráadásul, épp mire kitisztult a szervezetem a bevett gyógyszerektől, és kezdtem felfogni, hogy mi is történt, emiatt pedig kezdtek nagyon komoly poszttraumás tüneteim lenni, közölték, hogy menjek haza... Mondtam, hogy nem vagyok jól, de nem érdekelte őket, szabály szerűen "kidobtak"...

Összefoglalva: Nem tudom, hogy ki mit vár a pszichiátriától, amikor azon morfondírozik, hogy befeküdjön-e... Amit én láttam, az a totális káosz, és nemtörődömség, senki nem foglalkozott a betegekkel, azok csak "haladtak a napi rutin (=házirend) szerint", közben valóságos külön kis "társadalmat" alkottak (például szabályos háború dúlt a helyekért az ebédlőasztalnál, illetve a kakaóért reggelinél a tea helyett...), és mindössze egyszer konzultáltak a "kezelőorvosukkal", a 10 perces vizit erejéig...Voltak, akik hetek, hónapok óta bent feküdtek, náluk főleg a gyógyszereket állítgatták, ők voltak a "komolyabb esetek", volt olyan néni,aki csak azért volt bent már vagy 4. alkalommal,mert otthon egyedül magányos volt, és emiatt depressziós lett, és a kórházban legalább nem egyedül nézte este a TV-t...

A pszichiátria nem ép eszű, mindössze lelki gondokkal küszködő embernek való hely... Én meggondolnám többször is, hogy befeküdjek-e... Arról nem is beszélve, hogy attól, hogy az ember a problémái elől bemenekül egy intézménybe, attól még nem oldódik meg semmi, még ugyanazok a problémák fogják várni az életében amikor visszakerül a külvilágba...Mert senkit nem tartanak bent örökké...

Mint szintén súlyos depresszióban és generalizált szorongásban szenvedő ember,őszintén kívánom, hogy jobbra forduljon az életed, és sikerüljön megtalálnod a kiutat!

www.emberijogok.hu

Jól döntöttél! Sajnálok mindenkit, aki beleesett a csapdába! És én is megköszönném az utolsó kommentelőnek! Megmentettél egy életet!