Borderline-osok, hogy bírjátok?

sok alkohollal

Detto!

Mit meséljek? Te hogy bírod?

milyen idős vagy?

Nem. Illetve részletekben, de csak részletekben érzem át, amiket leírtál. Nem lázadok így, az biztos, bár az én világlátásom más, lázadni fárasztó és felesleges, egyáltalán nincs rá késztetésem. Persze ha valami nem jó NEKEM, akkor máshogy csinálom, nem állok be sehova szó nélkül, de önmagáért a lázadásért lázadni, nem. Művészi hajlamaim vannak, de nem elvárás. Ami alap, az az alap hiánya, nincs stabil énkép, fogalmam sincs, ki vagyok, percenként változik, hogy ki akarok lenni, ezzel együtt változik minden külsőség és a céljaim is, erős érzelmi labilitás, illetve nem csak érzelmi, önmagában a létet érzem elmondhatatlanul labilisnak, fogalmam sincs, mikor csúszik ki a kezemből az egész és esem szét, kapkodok csak utána. Viszont én boldog vagyok... alapjában véve. Nagyon intenzíven élem meg a rosszat, de a jót is, és élvezem. Ezt az egészet. Az állapotot, amiben vagyok, az ezzel járó másik rálátást. Nem tudom, segítettem-e bármit is. De diagnosztizáltak téged egyáltalán ezzel, vagy csak te feltételezed magadról, vagy csak érdekel? Ez nem világos.