Attól miért lesz jobb ha kibeszéljük magunkból a dolgokat?

Látod, ma te is rájöttél : mert ami hosszú ideje nyomasztott, az a kibeszéléskor feloldódik!

Ha hangosan is elmondod, ami bánt, akkor hamarabb rájössz, mit csináltál rosszul, vagy mit csinálnál legközelebb másképp, vagy mi a megoldás abban az esetben, de eddig nem jöttél rá...

Megkönnyebbültél, hogy a problémádat meg tudtad osztani valakivel, aki megértően meghallgatott...

Az is megkönnyebbülést hoz, ha megértő fülekre talál az ember!

Ha nincs olyan, akivel megoszthatod a problémáidat, vagy túlságosan zárkózott vagy, akkor az is segít ilyenkor, ha egy naplóban leírod, mi nyomaszt...

Sokan ezért vezetnek naplót!

Hát nem tudom, nekem sosem lett jobb ha kibeszélem, inkább kényelmetlenül érzem magam utána, ezért kétszer is meggondolom, mi az amit kimondok másoknak..

Ha nem mondok semmit, akkor meg előbb-utóbb úgyis elmúlik, és akkor meg minden rendben.

Szóval nem értem mi ez a 'beszéljük ki a bajainkat' mánia.

Az előző vagyok. Ha hosszabb és alaposabb választ akarsz kapni, olvasd el ezt a kitűnő könyvet, ami pont erről szól:

[link]

Azért így írom, a kereséssel, hogy többféle leírást lássál róla.

Én például már akkor nyugodnék meg, hogyha a problémámat olyan személlyel tudnám megosztani aki tényleg tudna építő jelleggel segíteni, nem csak a szokásos hétköznapi válaszok...

akit érdekelne a téma:

http://www.gyakorikerdesek.hu/egeszseg__mentalis-egeszseg__1..

Szerintem jó egy olyan emberrel megosztani a problémáinkat akire számíthatunk ezügyben, hogy segít, a sírástól jobban feloldódsz az tény.

Maga az, ahogy logikusan felépítve, érthetően elmondod valakinek a dolgokat, a te saját agyadban is ugyanilyen módon jelentkezik: az agyad is megérti és elkezd jobban dolgozni az ügyön. Pláne, ha a beszélgetéskor levonsz következtetéseket és változtatások mellett döntesz.

De egy (akár idegen) másik személy szeretetteli megértése is sokat oldhat pl önértékelési ügyeken...