DEPRESZIOS VAGYOK. Monoton életet élek. Magammal foglalkozom mit tegyek hogy megváltozzon az életem? (se haver se barátnő! )

"Monoton életet élek. Magammal foglalkozom"

A depressziósok magukkal foglalkoznak. Ez oka is, meg hatása is a betegségnek.

Semmit sem csinálnak, de aludni sem tudnak. Ezért azzal töltik az idejüket, hogy gondolkodnak, természetesen önmagukról, és természetesen a lehető legrosszabb dolgokat. Mikor, hol rontották el, miért ilyen buták és értéktelenek, mikor milyen hibát követtek el. Más ember ezt nem csinálja, más ember mindig vagy azzal foglalkozik, amit csinál, vagy egyszerűen pihen és élvezi, hogy él.

Pl. ha egy egészséges ember megy az utcán, akkor általában azzal foglalkozik, ami körülveszi. Pl. körülnéz, esetleg megtetszenek neki a fák, amiket lát, vagy a felhők. Vagy élvezi a hűvös, friss levegőt. Vagy végiggondolja, hogy mit fog vásárolni, vagy éppen azt, hogy amiket vásárolt, mire fogja felhasználni. Ezzel szemben ha egy depressziós megy az utcán, akkor őbenne más történik. Ő nem látja a fákat, felhőket, házakat. Emlékképek villannak be neki, amikor valamilyen kudarca volt. Vagy aggodalmaskodik, pl. elképzeli, mi lenne, ha elszegényedne. Vagy eszébe jut, hogy a barátaival már 2 hónapja nem beszélt, és utána elképzeli, hogy öreg korában egyedül lesz, és a temetésére nem fog elmenni senki. Kb. ez a különbség a depressziós és a többi ember között.

A megoldás is ezzel függ össze, ti. ezt az öngyűlölő gondolkodást le kell állítani. A hibás gondolatokat értelmes és pozitív gondolatokra cserélni. Ez nem megy egyből, először az is eredmény, ha egyáltalán a gondolkodást sikerül leállítani. Erre pedig a legjobb, ha sikerül valamivel foglalkozni. Belekezdeni egy sportba, hobbyba vagy munkába. A cél, hogy lekösse a figyelmet, és látható eredménye legyen, meg sikerüljön is elfáradni a nap végére (ami ugye az alváshoz kell).

Más emberekkel fontos találkozni, mert ez javítja a hangulatot. Akkor is ki kell mozdulni, ha semmi kedved hozzá. Sportolni vagy dolgozni kell, jó zenét kell hallgatni, jó könyveket kell olvasni, és meg kell tanulni jól aludni (ez nem egyszerű, szinte külön tudomány. Sokan rosszul alszanak). Az önemésztő gondolkodást meg abba kell hagyni.

Helytelen gondolkodás: önmagadról gondolkodni, másokhoz hasonlítgatni magadat, és azt latolgatni, hogy mi lesz a jövőben vagy mi volt a múltban. Hibákat keresni mindenben.

Helyes gondolkodás: a pozitívumokat nézni és nem a hibákat, a jelenben élni múlt és jövő helyett, nem önmagadra gondolni, hanem arra, ami körülvesz.

Hogy konkrétan hogyan lehet átállni a szerencsésebb gondolkodásmódra, azt pl. a kognitív terápia képes megmutatni. Tehát érdemes pszichiáterhez menni.

Nyilván ha nagyon súlyos a betegség, akkor valami tablettát is fel fognak írni. Ezt érdemes szedni, van, akin segít.

Ha tényleg súlyosan depressziós vagy, akkor az esetek kb. 2/3-ában működik az alvásmegvonás mint gyógymód. Fenn kell maradni elalvás nélkül egész éjszaka, és másnap reggelre vagy délutánra hirtelen kipihent, optimista, vidám és tevékeny lesz a depressziós beteg. Ha ez bejön neked, akkor tudhatod, hogy depressziós vagy. Egyben egy működő módszer is a betegség ellen, csak az a baj vele, hogy a hatás a következő alvásig tart, és nem egészséges ezt sokszor csinálni.

Igen, olyan nincs, hogy a boldogság "jár" valakinek!

Na tippnek: keress a neten valami programot egy városban, ahova idegeneket is fogadnak. Én egy felnőtt játszó klubban voltam pl., de oda kell a színészkedésre való hajlandóság, olyanokat is játszanak. Hány éves vagy különben? (privátban is válaszolhatsz) Egyébként én is sokat foglalkozok magammal, és szomorkodok is, de valamennyire szükség van erre. De gondolja arra, vajon az élet célja a szép múlt gyűjtése? (Sajnos részben igen)

Én mániás depis voltam. Csak azt tudom javasolni, hogy mozdulj ki, keress magadnak valami programot! Tudom, ehet azt mondani, hogy nem érdekel téged semmi, nincs hobbid... de igenis kell, hogy találj magadnak ilyet! Rá kell szólni magadra, hogy márpedig akkor is, mert nem akarsz te így élni! Nagyon sokszor lesz az, hogy rengeteg önfegyelem kell majd, hogy változzon a helyzet.

Én is falun élek, és semmi bajom :)

A gyógyszereket szerintem hagyd inkább abba, nem fog segíteni, csak elnyomja a dolgokat, és függőséget okoz... Én a végén már attól voltam bolond.

Ha szeretnél valamit, kérdésed van, ki akarod adni, vagy csak beszélgetni szeretnél, akkor írj privit nyugodtan. :)

sajnos ez a hatása annak, hogy falun nincs élet, menj be a legközelebbi városba és ott töltsd a legtöbb idődet, járj szórakozni, koncertekre, rendezvényekre, sportolj stb és ismerkedj... ehhez kell az akaraterő is

hálával tartozok az ősöknek több generációra visszamenőleg, hogy Debrecenben telepedtek le, így nekem nincsenek ilyen gondjaim

Azt mondjak csak akkor lehet vki deprsszios ha unatkozik es lehet tenyleg igy van mert en is az voltam amikor nem volt semmi tennivalom.

Mindenkeppen talalj ki vmit ami igazan erdekel barmi is az es foglalkozz azzal,menj el suliba legy emberek kozt,vagy foglald le magad a munkaval,vagy ha van allatmenhelya kozelben menj el onkentesnek az nagyon sokat segit amikor te segitesz masokon sokkal jobban erzed majd magad.

Elsősorban egy pár nap környezetváltozásra van szükséged,miközben felteszed magadnak a kérdést, hogy miért foglalkozol magaddal, nem jó a 4 fal között agyalni. Mindenesetre túl nagy "luxus", hogy magaddal foglalkozol. Ebből számomra az derül ki, hogy különösebb megélhetési gondjaid nem lehetnek, mert akkor nem érnél rá magaddal foglalkozni. Kb. az lehet a bajod, hogy nincs bajod. Nincsenek barátaid. Miért? Az okot magadban kell keresni. Mint látom, nincs életcélod, ezért magaddal foglalkozol. Falun élsz (én is). Ha lehetőséged van rá, miért nem tartasz csirkéket pl.? Meglátod úgy lefoglal az előtted növekedő jószágállomány, hogy örülhetsz, ha ágynak dőlsz. Arról nem is beszélek, mekkora a különbség a házi friss termék és a bolti szutyok között.

Vagy tartsál egy kutyát, vagy macskát, akit szeretgethetsz, felelősséggel gondoskodhatsz róla. Megtapasztalhatod, hogy gondoskodás fejében mekkora szeretetet kapsz, amiről álmodni sem tudnál. A legjobb gyógymód és terápia a világon.

Tudom, hogy miről beszélek, mert sok-sok lelki trauma miatt depivel százalékoltak le. Beletelt egy pár évbe, mire feldolgoztam az elmúlt évtizedek eseményeit, s akkor talpra álltam, ennek 10 éve. Gyógyszert egyáltalán nem szedek, a gyógyszeripart nem támogatom. Falun élek, vannak szárnyasaink (tavasszal keltetek), vannak kecskéink, kutyáink, + a háztartás. Mire az ember a végére ér a gondoskodásnak, úgy esik az ágyba, mint egy zsák. Hát javasolom, hogy fordulj az élővilág felé, meglátod olyan hamar helyrejössz, hogy azt sem fogod tudni a fáradtságtól, hogy fiú vagy-e vagy lány, nem lesz időd magaddal foglalkozni.