Nagyon összejöttek a dolgok, mit tegyek?

Úgy érzem nagyon összejöttek a problémáim, és nagyon el vagyok keseredve. 19 éves fiú vagyok, a 74 éves nagypapámmal élek, elég rossz körülmények között. Régi, önkormányzati lakásban lakunk, amit nem lehet rendesen befűteni, egy sparhelt van a konyhában, meg az én szobámban egy olajradiátor, ami nagyon sokat fogyaszt, de ugye megfagyni nem lehet. Családi körülményeink nem a legjobbak, anyukámra , apukámra se lehet számítani, meg a papa másik két lányára se. Ők vannak, de mégsincsenek. Én intézetben voltam, meg nevelőszülőnél, 15-18 éves koromig, de visszajöttem a papához és bennemaradtam az utógondozásban, ami azt jelenti hogy 24 éves korig, ha tanulok, kaphatok 42.750 Ft-ot. De ebből ha egyedül lennék, nem tudnék megélni. Így a papa nyugdíjából és ebből élünk, ketten. Eddig egész jól elvoltunk, míg múlthéten a papa kedden bekerült a kórházba, bélelzáródás miatt, és megműtötték. Ekkor bepánikoltam, hogy most mi lesz, egyedül kell töltenem a karácsonyt. Ezért elmentem anyukámhoz, hogy nem-e lehetek ott addig mig apapa haza nem jön, de nem akarta engedni. Ezért elkeseredésemben bevettem 20 erős gyógyszert (Tiapridalt) és bekerültem egy napra a kórházba, de nem voltam olyan jól hogy hazajöjjek az üres lakásba, ezért ottmaradtam anyukámnál, ő is megijedt. Aztán hétfőn hazajöttem, de nagyon elvoltam keseredve, nem volt befűtve, a lakás hideg volt, fáztam, de ha befűtök se nagyon lehet érezni, ezért másnap elmentem egyik osztálytársamhoz aludni, 1 napot voltam ott, mert szerdán a papát kiengedték a kórházból. De még most sincs jól, nagyon gyenge, folyamatosan hasmenése van, a lába vizesedik. Ráadásul neki melegebb lakásra , jobb körülményekre lenne szüksége. És bánt hogy ezeken nem tudok változtatni. Meg panaszkodik, hogy nincs jól, nem számíthat a családjára. Viszont nekem hétfőn kezdődik az iskola, s nem tudom, ki fog addig ránézni, itt a háziorvos azt mondta, hogy nincs olyan személy aki tudná ápolni, a szociális gondozónak nem az a dolga, hogy betegeket ápoljon, ha akarunk, fizessünk egy ápolónőnek. Szóval, nagyon úgy érzem összejöttek a dolgaim, nem tudok senkire se számítani, itt a beteg papám s nem vagyok én se olyan erős lelkileg hogy megfelelően gondozzam, s félek is tőle, hogy nem tudok érte megtenni mindent. Zavarnak a rossz körülmények, az, hogy emiatt a papa is szenved. A gyógyszerbevételt is kétségbeesésemben tettem. Azt találtam ki, hogy jövő héten felkeresek egy pszichológust, meg az utógondozóval, aki ki van rendelve, elbeszélgetek ezekről hogy nyújtson segítséget. A jövőmmel kapcsolatban is bizonytalan vagyok, hogy ha idén tavasszal befejezem a sulit, mi legyen utána - munkahelyet találnom nem könnyű ezen a környéken, a fővárosba rossz a közlekedés. Egyszóval, nagyon összejöttek a gondok, problémák, és úgy érzem nem tudok megbírkózni velük. Nagyon félek az egyedülléttől, főleg ilyen rossz körülmények között. Bármi véleményt, ötletet, tanácsot elfogadok, és nagyon megköszönök!