Mit tegyek? Nem bírom már.

Megfognak halni a szuleid, hiszen Aki leszuletett a fizikai sikra, annak megkell halni!

Mindannyian meghalunk, tehat ez egy termeszetes velejaroja az eletnek, elj egyutt ezzel a gondolattal, s ne felj tole.

Lehet hogy pánikbetegség, de méginkább depresszió. Menj orvoshoz, mert ha depresszió (kémiai folyamat az agyban) akkor foglalkozni kell vele valamilyen módon hogy elmúljon. Biztos te is hallottad hogy a depressziósok közül sokan az öngyilkosságot választják. Ezért foglalkozni kell vele. Egy csoporttársam a fősulin hasonló problémák miatt abbahagyta a sulit, nem mert kimenni az utcára, nem tudott dolgozni. De ez inkább pánikbetegség. (szerintem)

Nézz utána pár ezzel a témával foglalkozó fórumnak. Foglalkozz magaddal. Kérj szakszerű segítséget. Menni fog! Hajrá!

Üdv.

Én bátyámék autóbalesete után voltam így.Ha hívtam és nem vette fel a telefont,egyből a legrosszabbra gondoltam..volt,hogy éjjel 2kor írtam neki smst,hogy Szeretlek!,mert úgy éreztem,ha nem mondom el,többet nem lesz rá lehetőségem.Vagy tavaly télen elmentek bulizni,esett a hó és hiába nem volt kedvem bulizni,elmentem velünk,hogy ha esetleg megint balesetük lesz,akkor én is ott legyek. Ezek ilyen fura dolgok..A baleset óta eltelt másfél év,lassan túl vagyok rajta...Vissza kell rázódni a normális életbe.Ne aggódj annyit!Aminek meg kell történjen,az meg fog történni,és semmit nem tehetünk ellene.

Próbálj elmenni buliba,vagy csak csináljatok csajos/pasis napot a barátaiddal.Kapcsolódj ki,lazíts és meglátod minden egyszerűbb lesz:)

19/L

Nekem is voltak hasonló érzéseim, de nekem a kutyámmal. Amíg élt folyton az járt a fejemben mi lesz, ha meghal. Majd viszonylag hamar meghalt, tele volt daganattal, nem lehetett rajta segíteni, el kellett altatni. Akkor nagyon megbántam, hogy amíg élt, nem annak örültem, hogy velem van, hanem rettegtem a halálától. Most vannak macskáim, náluk ez meg sem fordul a fejemben, szerencsére.

Próbáld meg tudatosan irányítani a gondolataidat, ne, hogy úgy járj, mint én, bár elhiszem, hogy lehet, hogy ennyi kevés, hogy kiverd a fejedből, de gondolj az esetemre.

Generalizált szorongás vagy valami ilyesmi lehet szerintem, van ilyen betegség az biztos és ezt kezelni kell, mert igencsak megkeseríti az ember életét.

Tudom nagyon nehéz, de talán már az segítene, ha beszélnél erről a szüleiddel. Ha kimondod a félelmeidet, gondolataidat, nagy teher eshet le a válladról, veszíteni valód nincs szerintem, ha jó a viszonyod a szüleiddel, meg kell, hogy értsék, hogy valami gond van veled.