Csalódtam abban az emberben, akire az életemet rá mertem volna bízni, annyira bíztam benne. Hogyan tudom feldolgozni?
A kérdésed számomra is jó kérdés! Nagyon szerettem egy férfit, az életemet adtam volna érte, mindent és adtam is és ő is!A mai napig szeretem és szeretni fogom, ő azt mondta, hogy "Nem fog szeretni engem senki úgy mint ő" - a fordítja is igaz, Soha nem fogok így szeretni senkit...ő volt a minden a levegő az éltető erő, a mennyország és végül a pokol....márciusban lett egy betegségem amit nagyon nehezen tudtam kezelni sokat voltam szomorú magamba fordultam, ő próbálkozott megoldani segíteni, de valahogy mindig történt valami, az orvosomhoz is elment , mert nem akartam titkokat előtte...és úgy gondoltam talán az orvos tud segíteni nekünk, de sajnos nem így lett, kérte hogy tegyem le a gyógyszereket, de sajnos nem tudta hogy ez nem olyan könnyű elvonási tünetek stbi...sajnos kétszer kórházba kerültem,testi sértés miatt, de nem tudtam kiűzni őt, s ma sem tudom....és soha nem fogom, mert akár mit is vágott a fejemhez..pl: h a fényképező gépje nincs meg, jogosan kereste mert mindig én cipeltem, de nem hitt nekem és elmondott mindennek életem legnagyobb titkait vágta a fejemhez...de még mindig szeretem, egy része ott maradt nála örökké...elfelejteni, soha nem tudod, mert ő az akiért az életedet adtad volna, én még mindig adnám érte, bármi baja lenne én segítenék, mert itt él bennem. Sokan tanácsolták tekintsek rá, úgy mint egy halottra, de én szinte minden nap találkoztam vele, vagy látom az autóját...mert ott az egyetem mellett. Nagyon nehéz, én neki akartam gyermeket szülni, talán minden az én hibám, lassan itt a születésnapom és akkor lenne az évfordulónk, még ma is emlékszem rá, hol s hogyan találkoztunk, az első randinkat.... Sajnos a fájdalom nálam nem múlt el oly annyira, hogy ideg összeroppanásom volt így karácsony előtt, ahol feketén fehéren leírták hogy párkapcsolati krízis ami előidézte, mielőtt bekerültem a kórházba, elmentem éjjel sétálni sajnos nekem már öngyilkossági gondolataim voltak...és nagyon fáztam és haza akartam menni és annyira erősen ő járt a fejembe, hogy ott álltam az ajtója előtt! S akkor tudtam, hogy őt soha soha nem kaphatom vissza, pedig annyira szeretem,mindenem volt, az életem értelme és soha nem akarom elfelejteni....s nem is tudom, mert a lelkem egy része ott maradt nála!
S igaza volt soha nem fog úgy szeretni senki mint ő engem, s én sem tudok senkit.
Ő az én "kövem" s én vagyok a "tó" ha bedobsz egy követ -kavicsot örökké ott marad, lehet egy idő után formája a víz, de ott marad lenn és akkor is kő marad!
Felejtsd el,menny társaságba ez szép és jó, de egy idő után rájössz semmi értelme nélküle elmenni..., aztán esetleg találsz valakit, őt keresed benne...
Nagyon sok idő kell, hogy én férfire nézzek, azt tudom, mert senkinek nem fogok annyit jelenteni mint neki!
Tehát erre csak az idő a megoldás, nos én 4 hónap után is így írok róla, lehet egy élet is kevés lesz, hogy ne érezzem ezt az űrt, ami hagyott maga után.
Én csak annyit mondok , hogy kívánom neki hogy boldog legyen,hogy szeressék, mindennél jobban ahogy én, mert lehet néha nem tudtam kimutatni,de ő volt az életem értelme , nem tudom a Jó Isten miért tette ezt, miért ismertük meg egymást ha ennyire tud fájni és ennyire hiányzik. Én tudom,hogy a szívemből ő fog élni és én meg leszek a macskás néni...mert ezt az űrt soha senki nem töltheti be. Tiszta szívemből csak jót kívánok neki!
Neked pedig kitartást és hogy legyél boldog, adj magadnak időt, talán ha hagysz időt magatoknak és szereted még és érzed a hiányát tudod hogy mit jelent, megérne próbálkozni, lehet rosszkor rossz időben találkoztatok, nekem is látnom kellett mik voltak a hibáim, de tudom mit adtam és hogy jobban vagyok tudom mennyire szerettem és szeretem , s ezt nem érdemli meg senki más...
Minden jót, kívánom, hogy találd meg a helyet ebben a lázas világban amit ma élünk, és ha találkoztok összefuttok az utcán ne haraggal nézzetek egymásra, mert akármi történt egykor ő volt az akit esetleg még lázasan is ápoltál és szívből mondtad, hogy SZERETLEK!!
Én az utolsó látogatásánál feljelentést tettem mentővel vittek kórházba, de a tárgyalást én lemondtam. Tiszteltem őt és néztem annyiba emberileg, hogy egyikünknek sem kell ez, bele haltunk mi ebbe mindketten így is!
Minden jót!
Timi
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!