Önbizalomhiányos voltam bizonyos életszakaszaimban, elég hullámzó volt a magabiztosságom. Hogyan küzdhetném le az utolsó lépcsőt?

Alapvetően semmi problémám nem volt magammal, de általános iskolában volt egy időszak, amikor családi gondok voltak itthon, így magamba zuhantam, hamarosan kudarcok értek a tanulásban és így önbizalomhiányossá váltam. A kudarcok még ma is hatással vannak rám, pontosabban már csak 1.

Már elfogadtam magam, látható változás ment végbe bennem, sok olyat meg merek kérdezni idegenektől is, amit eddig nem, fel merek szólalni, stb. Viszont egyetlen dolog maradt hátra, a nyilvános szereplés.

Életem első kudarca egy rossz felelés volt, amikor annyira izgultam, hogy csak makogtam és remegett a hangom. Azóta mindig ez jut eszembe, és be is következik, ha rákoncentrálok. Úgymond 'kiselőadások' előtt lép fel megint az izgulás: erős szívdobogás, hirtelen szédülés, stb.

Minden más területen helyretettem magamat és a dolgaimat, de ezt nem tudom egyszerűen leküzdeni. Pszichés okra gondolok, de nem tudok mit tenni ellene, ezért kérem más tanácsát.

Valaki tudna segíteni? Akár aki már átélte ezt vagy bárki.

Nagyon megköszönném a válaszát!