Mit csinaljak hogy boldognak erezzem magam?

ha nem akarsz kimozdulni,akkor hogy akarsz pasit és barátokat?

fogd magad és igenis menj ki.esetleg hozzád közel lakó embert kerress valami közösségi oldalon irj neki,beszélgessetek,utánna hivd ki őt.itt lányra gondolok és ő majd esetleg bemutat néhány lánynak vagy talán fiúnak is és minél több haverod lesz.

senki nem fog beállitani hozzád,hogy a mikulás küldött,mivel ő tudja,hogy nincsenek barátaid,hát én ittt vagyok,leszel a barátom? áááh :D

menj ki szépen

Szia! Sajnos teljesen ismerős az érzés, idén harmadik alkalommal jött elő nálam, évről-évre egyre intenzívebben... Ilyenkor nekem sincs kedvem beszélgetni senkivel, családtagjaimmal sem. Egyáltalán nem vagyok kibékülve magammal, sőt szinte utálom magamat. Nincs kedvem semmihez és senkihez, nincsenek céljaim. Van egy-két barátom, de barátnőm nincs, magányosnak érzem magam. Gondolatban sokat foglalkoztam már öngyilkossággal, pedig tisztában vagyok vele, hogy az nem megoldás semmire, és csak a barátaimnak meg a családomnak okoznék fájdalmat, abba meg hogy mi lenne ha esetleg nem sikerülne, jobb bele se gondolni... Pár hónapja már teljesen elzárkóztam a külvilágtól. Társaságban feszült vagyok, szorongok, nem érzem jól magam. Sajnos jóval félénkebb vagyok az átlagnál. Tisztában vagyok vele hogy változnom KELL, de nagyon nehéz...

Konkrétan én depressziós vagyok, generalizált szorongással, kisebbségi érzésekkel, teljes önbizalomhiánnyal. Nem hangzik valami jól, ugye? Már kezeltek is vele, egy ideig jobban éreztem magam (pár hónap) de sajnos visszaestem, és újra pszichiáter/pszichológus/p.terapeuta segítségére van szükségem... Talán neked az is segítene ha elmennél egy szakemberhez, és beszélgetnél vele párszor. Léteznek csoportterápiák is, ahol kb. 10 fős csoportokban, egymás közt egy pszichoterapeuta társaságában megbeszélik a problémáikat, tanácsokat adnak egymásnak. Sokszor abból is erőt lehet meríteni, hogy mások is hasonló cipőben járnak, esetleg súlyosabb a helyzetük... Interneten találsz elég sok címet, telefonszámokat ahol tudsz érdeklődni. Vannak köztük TB támogatott helyek, háziorvosodnál is érdeklődhetsz, az intézményfüggő hogy kell-e beutaló, de ha kell, akkor is általában csak első alkalomra. Nehogy azt hidd (vagy akárki azt higgye), hogy bolondok, őrültek, pszichopaták járnak ilyen helyekre, nagyrészt teljesen normális emberek, különböző lelki problémákkal. Az előbb felsoroltaknak a "zárt osztályokat" tartják fent...

A www.bura.hu oldal fórumán foglalkoznak lelki problémákkal, talán ott is kaphatsz pár kérdésedre választ. A pszichiáterek komolyabb esetben kedélyjavító/szorongáscsökkentő gyógyszert írhatnak fel, mint pl. nekem is, de nem sok hasznát veszem, mondhatni nem ér semmit. Persze ez ember és gyógyszerfüggő, van akinek bejön az egyik szer, másik emberre már nem olyan hatással van.

Remélem nem írtam hülyeségeket, és valamennyire hasznát tudod venni. :)

Ha úgy gondolod, nyugodtan írj, kérdezz, hátha tudok segíteni! F/19

Ne haragudj utolso hozzaszolo, de te sajat magad is depresszios vagy, nincs onbizalmad...

Miert irtad azt a kerdezonek, hogy irjon privatot, es majd te segitesz neki?? Hiszen neked is segitsegre van szukseg, nem?

Kerdezo, mozdulj ki, sportolj, nem tudom, hogy pl. kulsoleg milyen vagy, sok embernek a kulseje miatt nincs onbizalma peldaul. Kulfoldon elsz, akkor miert vagy leegve anyagilag? Nincs munkad? Iratkozz be nyelviskolaba, a lenyeg, hogy emberek kozott legyel, es menjel programokra.

Ha a kulsoddel van gondod, akkor pedig ugyis tudod, hogy mit kell tenned, hogy jobbnak erezhesd magadat.

Miért zárná ki a segítség lehetőségét az, hogy lelki problémákkal küzdöm, és nekem is segítségre van szükségem?

Azért írtam,mert nekem amikor először ilyen problémám volt, az is sokat segített hogy tudtam, nem csak nekem vannak hasonló problémáim, valamint ilyen ember szerintem jobban meg tud érteni, és sokszor az is több a semminél. Igen, a mozgás rengeteget segít, ha emberek között vagy, sokat segít. De aki benne van egy ilyen problémában, annak legtöbbször semmi kedve és ereje nincs sportolni, illetve beszélgetni...

Azt meg hogy mennyire volt hasznos az írásom, és akar-e írni, szerintem a kérdező maga döntse el.

Üdv.: a 2:57-es válaszoló.

Pontosan ugyanilyen problémáim voltak nekem is hosszú éveken át, megspékelve némi sértődékenységgel(kibírhatatlan voltam). Orvoshoz nem akartam menni, nem éreztem magam betegnek, csak szerencsétlennek. Meg különben se szóljon bele senki az életembe.

Az akarat nem segített, próbáltam erőt venni magamon, de a gyengeség/gyávaság/kedvetlenség/"lustaság" mindig legyűrt.

De.

Kb egy éve kipróbáltam egy orbáncfű nevű gyógynövényt egyéb okok miatt(szex-re elvileg kedvező hatású...), van tea és kivonatos verziója is, és néhány hét alatt(szerintem nagyon durva!) teljesen megváltoztam, a kedvetlenségem teljesen eltűnt, van kedvem találkozni és beszélgetni emberekkel, a sértődékenységem eltűnt, olyan ember lettem amilyen (most már) szeretnék lenni.

Mivel a szerotoninszintet emeli ez a gyógynövény, amit nagyon sok pszichiátriai szer csinál, ezért nyilván enyhe depressziós vagyok. Például ha egy darabig kihagyom, akkor érzem lassan rosszabbodik a helyzet(talán dokihoz kéne mennem...).

A lényeg az, hogy ha semmi sem segít, annak lehet hogy nem a te "akaratgyengeség"-ed az oka, hanem talán kisebb/nagyobb depressziód van. Ami nem holmi hangulati furcsaság, túlérzékenység, hanem valamennyire javítható betegség.

Nem vagyok orvos, nem is akarok beleszólni senki életébe, ez csak az én tapasztalataimról szólt.

Remélem te is találsz valami megoldást.

Józsi