A szobámban "ragadtam". Miért?

Akkor úgy nehezebb a helyzet. Esetleg próbálkozhatsz érdeklődni fórumokon (pl. itt: [link] vagy megpróbálhatsz megkeresni egy pszichológus hallgatót.

Az internet rengeteg módszert említ (pl. agykontroll), de egyet se szeretnék kkülön említeni, mert nem értek hozzájuk, és nem tudom, nem ártanának-e inkább.

Ami meg a szülőket illeti azok már csak olyanok...

Nem kell mar egybol panikolni meg betegeskedni :)

Az osszes egeszseges baratomnak volt egy ilyen idoszaka, nekem is!Es egyikunk sem beteg.Ne azt mondogassad mar magadnak, hogy biztosan beteg vagy, meg ma mar egy szarabb het utan mindenki rohan a pszichodokihoz...

Kerd meg a barataidat, hogy jarjanak at hozzad tobbet, aztan szervezzetek egyutt eljaros programokat.Ha mar ok is ott vannak, akkor ugysem hagyjak, hogy otthon maradj.De lehet, hogy csak egy olyan perioduson mesz keresztul amikor nincs kedved az emberekhez, vagy "kezd betelni a pohar" valamivel.Kapcsolodj ki, akar otthon is, probalj relaxalni, meg ilyenek.Es amugy ilyen idoben, foleg telen nem sok mindenkinek van kedve elindulni otthonrol!

Udv

Szia (remélem nem gond, hogy tegezlek, de magázódva nehezemre esik írni...)

Rám is rám mondták, hogy pánikbeteg vagyok, pedig nem voltam az. De tényleg nem, nem arról van szó, hogy esetleg én nem ismertem be magamnak.

Ez több éve volt. Most ha hónapokig itthon vagyok akkor utána tényleg érzem, hogy nehezebb kimenni az utcára, és nagy levegőket kell vennem, mielőtt kilépek az ajtón. Persze ha elindulok utána már nincs gond, ha pl felszállok a buszra.

Nekem egy valami segített, de ezt tudom ajánlani tényleg.

Mozdulj ki! Ha nehéz akkor is, mert csak úgy tudod ezt legyőzni és magad mögött hagyni, ha egyre gyakrabban elmész otthonról.

Ha eleinte nehéz, akkor ne egyedül menj. Én pl anyukámmal jártam el vásárolni sokszor és akkor jobban önmagam mertem lenni, mert mégse voltam egyedül. Aztán ezt megszoktam és utána egyedül is elmentem sokszor a városba csak úgy sétálni egy őszi estén... :)) fontos, hogy olyan helyre menj, ahol már jártál, egy megszokott helyre. Sétálgass, és egy idő után olyan lesz, mintha már hazajárnál. Nem fogsz félni.

Tényleg csak az marad, hogy először valakivel, aztán egyedül kimozdulj minél többet. És tudd, hogy ha ránézel valakire az utcán lehet ő ugyanígy fél... nehogy azt hidd, hogy mások annyira bátrak. Csak jó színészek.

Vigyél magaddal pl. mp3at és hallgass zenét útközben, az megnyugtat. Menj el vásárolni, vegyél magadnak szép dolgokat. Szép nem egyenlő a drágával. Menj le a piacra egyik reggel, ott sétálgass nézz körül. Nekem meglepő, de az segített ha olyan helyre mentem hirtelen ahol tömeg volt. Mert nem volt időm gondolkodni és pánikolni. Ha egy nagy téren sétáltam, ahol alig voltak emberek úgy éreztem mindenki engem néz, és sosem érek át a másik oldalra. A tömegben pedig könnyebb elbújni, senki nem téged figyel. Mindenki végzi a dolgát, nem érdekli őket, hogy te ott vagy. Csinálhatsz bármit a város a tied is.

Pszichológussal se számítsz többre, mert csak kérdezget és úgy néz rád, mintha óvodás lennél és teletöm gyógyszerekkel, amik egy életre tönkrevágnak aztán azt is megbánod, hogy valaha betetted a lábad a rendelőbe. - tapasztalat.

Nem olyan nehéz ezt legyőzni, csak elkezdeni nehéz. Először valakivel járj el sétálni, vásárolni sokat. És ne pánikolj, 1 nem vagy csúnya, ha rád néznek nem fognak szörnyülködni/leszólni. 2 értékes ember vagy te is, minden belső tulajdonság megvan benned, ami szükséges ahhoz, hogy bármit elérj az életben 3 semmi baj nem történhet, ha mégis történik valami mindig lesz aki segít. MINDIG.

Esetleg beszélj meg valakivel találkozót, akkor arra már muszáj lesz elmenned, mert égés lenne, ha nem mennél el, miután megígérted :) aztán sokkal könnyebb lesz már, mert meglátod, hogy elmentél, jól érezted magad (mint régen) és hazaértél. És semmi nem volt benne. Tök átlagos dolog. Napközben mész sok jó, segítőkész ember is van körülötted, rendes környéken mész az esetek nagy részében. Semmi gond nem lehet.

Remélem sikerül leszámolnod a problémával. szia

Ja és ha lehetőséged van rá mosolyogj az eladóra, amikor adja vissza a pénzt és mondd, köszönöm.

Ha állsz a buszmegállóban kérdezd meg a melletted állót, hogy mennyi az idő. Akkor is, ha te tudod :) meg fogja mondani kedvesen.

Nyisd ki az ajtót az embereknek, ha pl nagy csomagokkal jönnek. Vagy ha neked kinyitják köszönd meg. Szóval kommunikálj kicsit az emberekkel, és lásd, hogy a legtöbben rendesek, nincs mitől félned, nyugodtan közéjük mehetsz.

Ha van kutyád vidd el sétálni, ha tudod.