Szociális fóbiát hogy lehet gyógyítani? Sikerült valakinek kigyógyulni belőle?
Szedtem antidepresszánst egy bajomra, az a bajom helyre is jött, de szoc. fóbia megmaradt, pedig állítólag arra is jó a gyógyszer.
Vagy fogadjam el magam, mint melankolikus, visszahúzódó ember?
Egész életemben ilyen maradok?
Erre én is rájöttem :S
Sokszor volt úgy, hogy elmentem egy társaságba, nem érdekelt, hogy ilyen vagyok, magamhoz képest elég jól megnyíltam, azt hittem tényleg fejlődök, de még akkor is visszahallottam, hogy fura vagyok. ilyenkor végképp elszáll minden önbizalmam.
Meg amikor megkérdezik, hogy mindig ilyen vagy? Ettől a mondattól rosszul vagyok, ezért inkább elkerülöm a társaságokat.
Kell egy bizonyos idő, amíg meg tudok nyílni, párom van, csak az idegen nagy társaságok zavarnak a legjobban, mindig hülyének érzem magam köztük és hogy furának tartanak.
Lehet, hogy tényleg olyan fura vagyok és vmi más bajom is van?
Kedves kérdező, ez nem szociális fóbia. A leírtak alapján te feltehetően egy karakterileg visszahúzódó, csöndesebb, a nagy társaságot nem igazán igénylő és kedvelő, ott feloldódni nem tudó ember vagy.
A szociális fóbia jellemzői többek közt! az intenzív testi tünetek is: elporulás, remegés, izzadás. Az ilyen ember eleve nem is megy társaságba. De ez is egy elnagyolt leírás, mert a szociális fóbia is számtalan különféle helyzetben jelentkezhet.
Nem érzed jól magad nagy, idegen társaságban. Na bumm. Akkor ne járj olyan társaságba. Ilyen egyszerű.
Én soha nem szerettem a nagy társaságot. A bulikat, koncerteket igen, azt is, ha a közeli barátaimmal, 2-3 emberrel jókat beszélgettünk. De azt nem, ha mondjuk már 7-en, 8-an, számomra annyira nem ismerős emberek leültünk beszélgetni. Nem azért, mert félnék, hogy "hülyeséget mondok". Egyszerűen nem szeretek sokat beszélni semmiségekről, és számomra nem is pihentető, nem is szórakoztató több óra hosszat a semmiről fecserészni alig ismert társasággal. Ilyenkor, ha muszáj, inkább néha én kérdezgeteg, és hallgatom a többieket. De magam ilyen szituációt nem választok, mert nincs is igényem rá, és nem is szeretem. Én alkatilag nem ilyen vagyok.
De ez nem szociális fóbia!!! L/22
Még annyit, hogy a szociális fóbia elkülönítendő a mindennapi félénkségtől, és az introvertált személyiségtől. Ha te ilyen vagy, soha nem is leszel a társaságok közzéppontja. Csodát csinálni nem tudsz magaddal, de ez miért baj?
Ha kicsit nyitottabb akarsz lenni, máshonnan kezdjed. Szólj többet idegenekhez, mindenféle társas helyzetben, szimpla beszélgetési céllal. Ilyen módon fokozatosan lehetsz oldottabb, először két személyes helyzetben, majd akár kisebb csoportban is. De szerintem a nagyon alapvetően alkati dolgok globálisan nem változnak meg. Nem valószínű, hogy te leszel a nagy társaságok lelke. De akkor mi van? Érzed jól magad a bőrödben, az a lényeg.
Hogy más mit gondol: tegyél rá magasról. Gondold meg úgy, hogy annak, aki a te társas viselkedésed kritizálja, szintén van bőven hibája. Csak azok az adott szituációban nem mutatkoznak meg. Valamint neked is számtalan értéked van, ezen "hibád" mellett. ( ami egyébként nem hiba).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!