Hogy dolgozzam fel azt, ahogy a szüleim bántak velem gyermekkoromban?

Valamilyen szinten àttudom érezni amit írtál.

Nekem alkesz az apám ezen kívül más gond nincs vele de ez is éppen elég.

Hiába volt 2 fizetés 2001-ben úgy lettem 18 éves,hogy se egy mozi nem volt se egy MC Donalds,se egy külföldi vagy belföldi nyaralás, se egy számítógép semmi ,a ruházatról nem is beszélve se egy születésnap más gyerekekkel se egy kirándulás.

Anyukám fodrászhoz se jutott el , mindig a legolcsóbban kellet megoldani mindent szarabbnàl szarabb használtautók amiket állandóan csináltatni kellett mert apukám a fizetése jelentős részét ami nem volt sok a kocsmàba hagyta meg hordta haza a piàt a maradékból meg èljünk meg négyen.

És ez mind állandó veszekedésekkel meg üvöltèsekkel tarkítva.

Bennem is nyomot hagyott ez az egész.

Az unokàja a mi gyerekünk már ebből semmit nem érzékel.

"Nem vagyok féltékeny a gyermekekre,azt a részét nem tudom megérteni,hogy velem miért bántak úgy"

Azért,mert alapvetően hadilábon állnak a szeretettel.Te közel voltál nekik,téged nem tudtak szeretni,mert akkor alkalmazkodniuk kellett volna nekik is hozzád.Az unokájukat csak néhányszor látják egy hónapban,foglalkozni vele,tehát pelenkázni,etetni,orvoshoz vinni,felnevelni már nem nekik kell,és ez tetszik nekik.

Mért nem szüntetted meg velük a kapcsolatot?

Esetleg családterápia jöhetne szóba, ha nyitottak rá, de nem lesznek. "Velük nincs semmi hiba." Most hogy beszélnek veled?

Enyémek nem vertek, csak "anyám". Mikor meg már ciki volt megütnie, akkor meg pszichésen bántalmazott. Nem kezelte a túlsúlyomat sem, vagyis nem kezeltette. Én vettem kezelésbe és sikerült lefogyni.

Nekem is született gyerekem, teljesen rám szállt mind a kettő (apám és anyám is). Olyanokat mondtak, hogy nem hozzám jönnek, hanem a gyerekemhez. Amikor még baba volt kérdés nélkül beállítottak, másnap meg mentem a gyámhatósághoz, hogy nem voltak beengedve (vasárnap volt és nem voltunk otthon) és hogy én korlátozom a nagyszülői jogokban. Ez volt 7 éve. Én már egyikkel sem beszélek. 16 éve szereztem jogosítványt is, de most jutottam el önbizalom és pszichés szinten is odáig, hogy biztonsággal használjam. Apám igazi autoriter, aki pl eleve azt sem tudta elfogadni, hogy lánynak születtem. Párkapcsolataim nem működnek, mert a gyerekem apjával is szétmentem. "Csak" ennyi terhet raktak rám. Nagyon nehéz így, de az jobb, hogy nem beszélek velük, mert soha egyetlen jó szót nem kaptam tőlük. Saját magam taníttattam ki, akkor is csak a szart kaptam tőlük.