Azt hiszem hipochonder lettem, ezzel egyszerre néha azt kívánom, bárcsak meghalnék. Hogyan lehet valaki ennyire elcseszve?

A duma nem oldja meg a problémákat, a gyógyszerek lehet segítenének, de ott vannak a mellékhatások, amiktől megint félek, és a függőségre való hajlam. Ráadásul olyan környezetben vagyok, ahol erősen lenézik ezeket a mentális defekteket. Már nem tudom tettetni, hogy jól vagyok, de a minden rendben kérdésekre még tudom mondani, hogy ja persze, a fapofát tökéletesen tudom vágni. Konkrétan pár éve egy vizsgahelyzet előtt éppen egy mini belső pánikrohamba voltam, elsötétül a kép, beszűkült látás, hőhullám erősen, ájulásérzet... kellemetlen helyzet, és akkor a társak megjegyzik, hogy milyen nyugodtan várakozok sima unott arccal. Bár néha megkapom a búval b*szott jelzőt is.

Mindegy ez van, a duma nem old meg semmit, szóval nem is értem miért kérdezgetek itt másokat, úgy sem lesz egy varázsrecept. A tudat, hogy másoknak is szar pedig nem dob fel. Gratulálok az evolúciónak, hogy ennyi nyomorult él a világon mint én, nagyon hasznos. Az Istennek meg annyit mondanék, hogy már az első emberpár befuccsolt, akkor mindek erőltette. Akármelyikben hiszünk, csak nem jön ki a lépés.