Miért vagyok ennyire féltékeny?

Mindenki nyugodjon meg, nincs gyerekem. Viszont nem is szeretnék azért mert mindenki jobban szeretné őt mint engem. A szüleim is, a párom is. Úgy érzem nem bírnám elviselni ha többet foglalkozna vele a párom mint velem, főleg ha lányunk lenne. Ő lenne apa pici hercegnője. Na azt már nem! Rosszúl lennék ha őt ölelgetné, becézgetné. Elvenné az én szerepemet.

Még egy macskára is féltékeny vagyok. Párom ölébe múltkor oda ment anyám rohadt macskája és ő szeretgette meg simogatta, a macska meg bújt hozzá. Hát b@sztam is le az öléből és én bújtam oda.

Mikor húgom megszületett borzalmasan kivoltam. Mindenki rá figyelt. Azt a figyelmet és szeretetet amit én kaptam előtte most ő kapta. Egyébként imádom a húgom, ő a mindenem, csak ezt gyerekként rosszul éltem meg.

25 éves nő vagyok és úgy érzem ez beteges amit csinálok. Ne értsétek félre nem vagyok egy kiboritó picsa mert ennek amit érzek 3 negyedét nem mondom ki és nem állok neki hisztizni mondjuk ha a párom egy női kollégájával beszél. Igaz belül szét vet az ideg és sírni tudnék de hallgatok mert tudom hogy velem van valami baj és ez így nem normális hogy ezt érzem.