Mit csináljak ha ennyire utálom magam 20 évesen? Hogyan szeressem meg magam?
-Utálom az arcomat, rondának gondolom magam, minden magamról készült képet rühellek.
-Nem gondolom, hogy valaha is lesz párom, az előbbi miatt. Van amikor vágyok rá, de akkor arra gondolok dacosan hogy úgyse akarok, meg nem lesz sose.
-Korábban elvétettem az életemben nagy hibákat, és ha azokra gondolok akkor elönti a fejem az önmagam iránti gyűlölet, hogy hogy lehettem ilyen hülye.
-Nagyon extrovertált vagyok, idegesít hogy sokszor nem tudok hozzászólni egy beszélgetéshez. Vágyok a társaságra de nehezen megy.
-Azt gondolom hogy csak akkor kedvelhetem magam ha mások is kedvelnek. Ha valakiről érzem hogy nem kedvel akkor az nagyon frusztrál, és idegesít, és ettől mégjobban utálom magam.
-Egyre gyakrabban fordul elő, hogy egy közzöségben vagyok akkor mindenkit jobbnak érzem magamnál, mert ők nem olyan rondák mint és jobbak a kommunikációs képeségeik. Úgy érzem hogy hozzájuk képest kevés vagyok. Ehhez előfordul hogy féltékenység is társul.
-Van amikor nehezen tudom elhinni hogy valaki élvezi a társaságom.
-Néha olyan érzésem van amikor sok emberrel vagyok körülvéve hogy mindenki engem néz és rossz dolgokat gondolnak rólam.
Felteszem, lány vagy...
A múltadban valami táplálja ezt. Milyen a családi háttered?
Kommunikációs készséget lehet fejleszteni. Szókincset is, például sok olvasással. Teljesen mindegy, hogy krimi, horror, romantikus vagy önfejlesztő könyv.
Az arcod szerinted ronda. Egy unokatestvéremnek akkora orra van mint ide Jeruzsálem, ráadásul görbe is, mégis gyönyörű menyasszonya van, szóval nem minden a külső.
Egyébként, ha nő vagy akkor sminkelhetsz, ha férfi akkor növeszthetsz arcszőrzetet. Kisérletezhetsz különböző frizurákkal és ott szelfizgetve megtalálhatod azt a pózt ami a fényképeken jól mutat. (nekem sincs kicsi orrom, de már tudom, hogy tartsam a fejem, ha fotóznak, hogy ne az orromon legyen a hangsúly)
Tehát a lényeg. Kisérletezd ki a saját stílusodat haj/smink/öltözködés.
Érdekeljen a világ, olvass, nézz dokumentumfilmeket, néhány klasszikust, újabb filmeket, sportot, ha érdekel.
Közben megtalálhatod magadat és lehet, hogy a párodat is.
Ezzel előre haladsz és ne nézegess folyton vissza.
Pontosan ilyen vagyok nehéz bevallani de a féltékenység része is stimmel néha elő jön. Nem tudom férfi vagy nő vagy de lényegtelen is lenne kedved beszélgetni baràtkozni?
Ha lenne kedved jelezz itt vagy ìrj privàtot nagyon örülnék elég fura kb mintha én ìrtam volna a kérdést.
Sziasztok!
Köszönöm válaszokat.
#1 Fiú vagyok. A családi hátterem viszonylag jó, inkább máshol voltak problémák sajnos.
#3 Köszönöm, jó olvasni ezeket a pozitív dolgokat.
Tényleg szubjektív a szépség, az én személyes tapasztalataim szerint minél kevésbé vonzó szerintem objektíven, annál nagyobb az önbizalma, és épp a szerintem legszebb barátnőimnek nem volt sokáig barátja érdekes módon, azaz saját tapasztalataim szerint az objektív vonzóság fordítottan arányos az önbizalommal, ergo ha ennyire nincs önbizalmad, akkor biztos irtó jóképű lehetsz számomra, és megértem, hogy mindent megteszel azért, hogy megőrizd a saját elefántcsonttornyodat némi önutálattal, ahogy pár tényleg modellszerű barátnőm még be is vallotta nekem.
Minden előttem szóló nagyon bölcs dolgokat írt, én sem írhatnám másképp, csak annyit, hogy fordulj pszichológushoz, komolyan, hogy feldolgozd a problémáidat, és tényleg: sportolj és képezd magad, tanulj folyamatosan, hogy minden beszélgetéshez tudj csatlakozni, éljen az internet, mennyi mindent lehet már ingyen is tanulni, még csak magyarul is!
Az én hasonlatom szerint az önbizalom olyan, mint az ember árnyéka: lehet kisebb, ha fölüle jön a fény, vagy óráisi, ha mögüle, ahogy tán neked is vannak dolgok, amelyeket szeretsz magadban, a hibáidat meg meg kell tanulnod elfogadni, minden ember hibázik, ám attól még nem dől össze a világ, és nem is feltétlenül hiba semmi sem: anélkül nem az lennél, aki most vagy, egy csodálatos emberi lény!
Szeresd magad, hogy megmutathasd másoknak is, hogy hogy szeressenek téged!
Megint csak tapasztalataim szerint az önbizalom otthonról jön, tán te is azért látod a saját tetteidet hibának, mert azt kaptad meg mindig otthon, hogy ez sem jó, az sem jó, és te is ezt tanultad meg, hogy így beszélj magaddal!
Nem tudom, hány éves vagy, de én valószínűleg több vagyok nálad és voltam hasonló helyen, mint te, sőt, 13 évesen még öngyilkosságon is gondolkodtam, annyira nem szerettem magam, de ez már régen volt, terápián is voltam azóta, elköteleződtem az élet mellett, amelyet tudok élvezni, nagyon is!
Én többek között azzal is léptem át a saját árnyékomat úgy mond, hogy kitaláltam, hogy újra kell írnom magamban azt, hogy hogy beszélek magammal, hiszen a belső hangom a szüleim, a tanáraim és a környezetem visszhangja, és nem feltétlenül minden az enyém. Ehhez nagy tudatosság kell, de lám, sikerült! Mondjuk én ehhez még el is költöztem Magyarországról, de talán ott is sikerülhet!
Milyen problémáid voltak amúgy még?
#4
Ez nagyon kedves volt tőled🙂
Remélem jó viszonyba kerültök és erősíteni, bátorítani tudjàtok majd egymást!
Kedves Kérdező!
Sajnálom, hogy így érzed magad. A "szépség" relatív! (Nem közhely!)
Mindenkiben van szép és csúnya. Nem a fizikai adottságra gondolok! Ha szomorú vagy és magányos, bűntudatod van az kivetül rajtad. Sajnos a tükörben csúnyának és értéktelennek figod magad látni.
Első és legfontosabb, hogy bocsáss meg magadnak!! Kezd el magad szeretni. Találd meg a szépséget magadban/magadon! Menni fog, hidd el!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!