Depressziós lehetek?

Próbáltam beszélni a párommal és az anyámmal is az érzéseimről, de csak azt kaptam, hogy "ugyanmár legyél erősebb" és nem veszik komolyan. Új hobbikat sem tudok találni, mert semmi sem érdekel igazán, ha találok is valamit, az se köt le pár napnál vagy óránál tovább. Eddig szívesen játszottam, festegettem a warhammeres cuccaim, olvastam vagy legoztam, de most ezek is olyan üresnek érződnek, mint minden más. A párom is másnak érződik, nem tudom elmagyarázni, de olyan mintha már ő se igazán érdekelne, szeretem, de nem érdekel. Mindennel így vagyok mostanában, például tegnap anyával elmentünk a szokásos havi anya-lánya napra és olyan érzésem volt mintha nem is lennék ott.

Kb 4 évvel ezelőtt munkaképtelenné váltam, mert minden ízületem egyszerre begyulladt, még az állkapcsomat is alig bírtam kinyitni, járni is csak hatalmas fájdalmak árán bírtam. Kirúgtak a munkahelyemről, mert nem bírtam teljesíteni, persze megértem, de nagyon fájt, hogy semmi együttérzés, csak egy e-mail, hogy ki vagyok rúgva. Ezután kb. 2 évig folyamatos fájdalomban és megalázásban éltem, mert az orvosok nem akartak semmiben segíteni és azt akarták elhitetni velem, hogy csak kitalálom a fájdalmat és semmi bajom. Még a szakorvos is elküldött miután megtapizta a kezem, mert semmi rendelleneset nem érzett. Ezek után úgy döntöttem, hogy többet nem megyek sehova. Azóta jobban vagyok és a mindennapok voszonylag fájdalom memtesek, csak térdem fáj, de ha megerőltetem a kezem akkor 2-3 napig fáj, és állni/járni se tudok 2-3 óránál tovább, ezért nem találok munkát se és undorodom magamtól, hogy anya meg a párom tart el. Hiába próbálok dolgozni, senki nem akar alkalmazni, mert abszolút nem vagyok terhelhető. Ezen kívül még az változott, hogy kiköltöztünk Hollandiába és utálom ezt az országot :/.