Életembe elsőnek vagyok elveszve mit tegyek? Lassan 19 vagyok(F) de még mindig kisfiú agyilag is meg mindenhogy szinte. El kell mennem dolgozni mert a szüleim már nagyon erőltetik ami érthető. De én mégis inkább….kommenteknel folytatom.

Én azt mondom, hogy ne gondolkodj. Az első lépést megtenni a legnehezebb. És értem én, hogy úgy érzed probléma van veled, és persze, menj pszichológushoz, én abszolút támogatom ha valaki úgy érzi, hogy szüksége van rá. Viszont az álláskereséssel is az a baj, hogy elhalasztod.

Ha meg van már az önéletrajz, akkor azután ha bármelyik pillanatban eszedbe jut az, hogy "álláskeresés", akkor abban a szent pillanatban kattints rá az applikációra (profession vagy akármi), vagy a weboldalra, és jelentkezz az első 3-ra, amit meglátsz és a kritériumoknak úgy-ahogy megfelelsz (Szóval ne gépészmérnöki végzettségűre jelentkezz, ha neked nincs olyanod). Ne halogasd és ne legyél olyan kritikus, mert ahogy a #2-es mondja, akkor egyik sem fog tetszeni.

Ezt csak így lehet. Amelyik pillanatban eszedbe jut, rögtön mész és jelentkezel 3-ra. Utána mehetsz instagramra, de ha nem jelentkezel néhány állásra, akkor nincs instagram. Muszáj erősnek lenned. Az első lépés a legnehezebb. Mert igen, halogatod ahogy csak tudod, és ilyen erővel még 5 év múlva sem lesz munkád.

#2es annyira nem lehet valaki szerencsétlen, hogy ennyire nem méri fel a helyzet súlyát. Ha nem dolgozol, nincs semmid. Se egészségügyi biztosításod, se nyugíjalap, se pénzed, se értéked a társadalomban. Pénz nélkül meg egy rakás szar vagy, aki nem kell senkinek se.

Igazad van 2es, tényleg nem ér semmit vele, de másképp amúgy hogy tudná elkezdeni? Nem tud csak úgy odamenni a cégekhez, hogy bari, hozzad a szerződést, me hónaptól biza én itt akarok dolgozni.