Pánikroham? Szorongás?

1. Az egyetemek többségére kifejezetten gyenge eredményékkel be lehet kerülni. Ha egy erős suliban 4.5 feletti átlagod van, akkor én nem aggódnék a felvételi miatt. Ha meg a legnehezebb szakok valamelyike a cel, akkor is meg rengeteg időd van az alapos felkészülésre.

2. Decemberben nincs olyan, hogy egy tárgy év végi jegyet ne tudnád júniusig kijavítani.

3. Tudom, hogy könnyű mondani, de engedd el a tulzott maximalizmust. Ettől még maradhatsz igényes a munkádra. De egyensúly is kell az életben.

Egy lehetséges értelmezés:

Egészen jó a tanulmányi eredményed és mégis félsz attól, hogy mit hoz a jövő a továbbtanulást illetően. Te is érzed, hogy ez egy jórészt irracionális félelem. Szerintem ez tünet, aminek meg kellene keresni az okát. Első körben azt lehetne gondolni, hogy a perfekcionizmusod (emlyet Te is felismertél) okozza ezt. Na de honnan jön a perfekcionalizmus? Valószínűleg nem teljesen stabil az önképed, ezért a jó tanulmányi teljesítményed ellenére hajlamos vagy alulértékelni magadat. Ez ebben az életkorban elég gyakori jelenség, de talán emellett más tényezőket is érdemes lenne megvizsgálni, értve ezalatt elsősorban a családi és a társas kapcsolatokat. Vajon harmonikus és szilárd társas közegben élsz? Megkapod a környeztedtől az elvárható elismerést és támogatást, ami hozzásegít a reális önképed és az önbizalmad fenntartásához? A kérdésedben két utalás is van arra, hogy mintha nem lenne zökkenőmentes a kommunikációs kapcsolat a szüleid és közötted. Érdemes lenne ezekre a kérdésekre fókuszálni.

Amit eddig írtam, az csak jó szándékú elméleti eszmefuttatás. Viszont ami fontos: ha ezek a szorongásos tünetek nem múlnak el, akkor lehetőség szerint keresd fel az iskolapszichológust, aki bizonyára segíthet a továbblépésben.

Iskolában van pszichológus, vele van lehetőség egyéni terápiára is, elsőkörben ofődet keresd meg. Kelleni fog szülői engedély, ezért érdemes lenne szüleiddel is beszélni, ha mást nem értenek, akkor érvelj azzal, hogy ez rossz hatással van a tanulmányaidra is. Ha így sem esetleg ofődet is megkérhetnéd, hogy beszéljen velük.

Alapvetően titoktartási kötelezettség van, ami gyerekek esetében eltérő nagyságú lehet, de ezt tisztázni szokták már az első ülésen. Ekkora gyerekeknél már általában csak a nagyon gázos dolgokat mondják el a szülőknek, pl vagdosás, erős öngyilkossági gondolatok

A szüleid miatt alakult ki az állapot, akármennyire is lepontoztak. De a továbblépésed érdekében fontos, hogy ezzel tisztában légy. Nem benned van a hiba, te teljesen megfelelő vagy, hanem a szüleid a saját frusztrációikat benned élik ki. Addig se magukkal foglalkoznak, amíg téged szapulnak. Benned meg óriási károkat okoznak, de az őket nem érdekli.

A pszichológust, pont mint az orvost, titoktartás kötelezi, de a hozzá való járáshoz szülői beleegyezés kell. A pszichológusnak nem az a munkaeszköze, hogy téged beáruljon a szüleidnek, mégis mért csinálná ezt? Hogy ennyire bizalmatlan vagy, az is a szüleid munkájának a termése.