Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Pánikroham? Szorongás?

Pánikroham? Szorongás?

Figyelt kérdés

16 éves lány vagyok, eléggé erős 6 osztályos gimibe járok. Alapvetően jó tanuló vagyok (4,7-5), de nagyon maximalista, és emiatt (is) gyakran szorongok.

14 évesen kezdődött a szorongásom. Elkezdtem aggódni a jövőm miatt, hogy talán sose leszek elég jó, nem vesznek fel az egyetemre... A szüleim egyáltalán nem tudtak/tudnak róla, az osztálytársaim vették észre 8.ban, hogy valami nincs rendben velem. Egyre többet sírtam, ok nélkül remegtem tanórákon (sajnos nagyon látványosan) és nem éreztem már magamban a régi, vidám énemet, minden nagyon fáradt voltam, egyszerűen rosszul voltam testileg. (Közbe végig jártam suliba, úgyhogy ezt az ottani környezetem látta) Volt néhány olyan tanóra ahol csak hirtelen remegtem, (közbe padtársam nyugtatott, szóltak tanároknak...)hiperventilláltam, gyorsan nehezen vettem a levegőt, szédültem, fájt a hasam és megmagyarázhatatlanul rossz érzés fogott el, de nem volt halálvágyam, bár párszor megfordult a fejemben. Ez idő alatt, ha nem voltam megelégedve magammal, akkor (sokszor nem tudatosan, de) bántottam magam. Aztán jött a 8. Év vége és nyáron (főleg baráti segítséggel) rendberaktam magam.

9.be már sokkal jobb volt minden, néha remegtem, de nem volt súlyosabb problémám.

Aztán jött a 10....

Ebbe az évbe egyre inkább éreztem, hogy nem vagyok jól, szintén remegek nagyon sokat és egyre elkeserítőbb gondolataim vannak. A héten volt egy óra, amikor a tanár kihívott felelni és egy gyengébb jegyet kaptam. Már alapból testileg lelkileg nagyon fáradt voltam, és ez volt az utolsó csepp a pohárban. Amikor leültetett a tanár, akkor realizálódott bennem, hogy ezt már nem tudom kijavítani és ezen múlt az egész évem, minden amiért megdolgoztam:( Ekkor nagyon furcsán éreztem magam, remehni kezdtem, nagyon gyorsan lélegeztem, mégse kaptam rendesen levegőt, fulladtam, kiszáradt a szám, izmaim, zsibbadtak, befeszültek. Közben nem hallottam a "külvilágot", vagy legalábbis nem értettem, nem tudtam figyelni, csak ha a padtársam közvetlen hozzám beszélt. Úgy éreztem, hogy nincs éretlme az életem nek, DE NEM AKARTAM MEGHALNI. Aztán kimentem mosdóba, összeszedtem magam.


Nagyon rossz volt, a barátaim szerint pánikrohamom, volt, de én nem vagyok benne biztos, nem stimmel minden tünet.


Vajon mi lehet a bajom??


(Ui: soha nem szedtem rá semmi gyógyszert, orvosomat nem érdekli, de a szüleim nem akarnak másikat keresni. Pszicgológusnál se voltam soha)


CSAK ÉRTELMES, SEGÍTŐ SZÁNDÉKÚ VÁLASZT SZERETNÉK



tegnap 22:38
 1/6 anonim ***** válasza:
100%

1. Az egyetemek többségére kifejezetten gyenge eredményékkel be lehet kerülni. Ha egy erős suliban 4.5 feletti átlagod van, akkor én nem aggódnék a felvételi miatt. Ha meg a legnehezebb szakok valamelyike a cel, akkor is meg rengeteg időd van az alapos felkészülésre.

2. Decemberben nincs olyan, hogy egy tárgy év végi jegyet ne tudnád júniusig kijavítani.

3. Tudom, hogy könnyű mondani, de engedd el a tulzott maximalizmust. Ettől még maradhatsz igényes a munkádra. De egyensúly is kell az életben.

tegnap 22:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/6 anonim ***** válasza:
Fú, hallod, mérgező, extrém kártékony szüleid vannak! Az ő kötelességük, hogy pszichológusi segítséget kapj! Rettegsz tőlük, mi? Menj be az iskolapszichológushoz.
tegnap 23:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/6 anonim ***** válasza:

Egy lehetséges értelmezés:

Egészen jó a tanulmányi eredményed és mégis félsz attól, hogy mit hoz a jövő a továbbtanulást illetően. Te is érzed, hogy ez egy jórészt irracionális félelem. Szerintem ez tünet, aminek meg kellene keresni az okát. Első körben azt lehetne gondolni, hogy a perfekcionizmusod (emlyet Te is felismertél) okozza ezt. Na de honnan jön a perfekcionalizmus? Valószínűleg nem teljesen stabil az önképed, ezért a jó tanulmányi teljesítményed ellenére hajlamos vagy alulértékelni magadat. Ez ebben az életkorban elég gyakori jelenség, de talán emellett más tényezőket is érdemes lenne megvizsgálni, értve ezalatt elsősorban a családi és a társas kapcsolatokat. Vajon harmonikus és szilárd társas közegben élsz? Megkapod a környeztedtől az elvárható elismerést és támogatást, ami hozzásegít a reális önképed és az önbizalmad fenntartásához? A kérdésedben két utalás is van arra, hogy mintha nem lenne zökkenőmentes a kommunikációs kapcsolat a szüleid és közötted. Érdemes lenne ezekre a kérdésekre fókuszálni.

Amit eddig írtam, az csak jó szándékú elméleti eszmefuttatás. Viszont ami fontos: ha ezek a szorongásos tünetek nem múlnak el, akkor lehetőség szerint keresd fel az iskolapszichológust, aki bizonyára segíthet a továbblépésben.

tegnap 23:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/6 anonim ***** válasza:
0%
Kamu
tegnap 23:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/6 anonim ***** válasza:
Ezek tipikusan pánikroham tünetek, 100%, hogy az szokott lenni. Pszichológust mindenkepp kell keresni a káros maximalizmus, az erős szorongás és a rohamok miatt. Szakértői segítség kell, mert ez csak rosszabb lesz
tegnap 23:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/6 anonim ***** válasza:
Lehet erős megfelelési kényszered van. Én pánikzavarral küzdök. Probaltam 4-5 év alatt minden gyogyszer mentes alternativat de nekem csak a gyogyszer segit, sot neha meg az sem.
ma 04:31
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!