Miért van ennyi lelki sérült és boldogtalan ember manapság?

Köszönd a kormánynak! Teljesen tönkre tették az országot és az embereket.

Amint elmész a "haldokló nyugatra" mindenki vidám, kipihent és mosolygós. Kanadában olyan kedves mindenki, h már nekem kellemetlen. Mindenki ki van simulva és hihetetlenül jól néz ki. Olyan, mintha egy másik bolygón lennél, de pozitív értelmében. Rossz volt haza jönni.

Mozgásszegély életmód, hatalmas önsajnálat,Irigység hogy másnak van, nekem miért nincs, de természetesen elvárom hogy nekem is legyen, sorolhatnám.

Magamról: Több mint 40 éve dolgozok szinte minden beosztásban volt már részem,(munkahelyen élem az életem)😀- Ennek ellenére minden nap munka után nekiülünk a párommal egyet dumálni, heti több alkalommal körbekerékpározom a kisvárost ahol élek, heti 1-2, esetenként több órát játszok az unokáimmal és nem érzem magamat "leppukkanva"

Rossz körülmények és azokra adott rossz reakciók.

Rossz dolgok történnek veled az életben? Akkor gyere, igyunk egyet! Jó dolgok történnek veled az életben? Akkor gyere, igyunk egyet!

Nem csak Magyarországon van ez. Igaz, hogy Magyarországon tényleg van egy lepukkant alkoholista réteg, de ha nézel internetes közösségeket, a depresszió és a boldogtalanság ugyanúgy jelen van a külföldiek között, főleg a fiataloknál.

Szerintem azért van, mert a legtöbb dolog, ami szép az kiveszett az életből. Pont most hallgattam valamelyik nap anyukámat meg pár idősebb rokont arról beszélgetni, hogy régen milyen volt az élet. Az emberek a saját földjükön dolgoztak, és igaz, hogy dolgozni kellett, mégis a természet közelében voltak, voltak családi összejövetelek. Ha összejött a család, hatalmas élmény volt csak az, hogy szalonnát sütöttek, zsíros kenyeret ettek, én is emlékszem gyerekkoromból milyen élmény volt egy pár városi rendezvény vagy kimenni az erdőbe. Már ez minden nincs meg, helyette már okossak vagyunk, mert ilyen fancy szavakat tudunk használni, hogy home office meg marketing menedzser. Hallottam egy időst is arról mesélni, hogy régen olyan boldogság volt, most meg már csak akkor is a szomorúságot látja, ha végigmegy az utcán. Az is hozzájön még, hogy régen az emberek a saját földjükön dolgoztak, ma meg azért dolgozol, hogy egy másik ember profitját növeld, ez a célod, az értelmed. El van mondva, hogy teljesen normális, hogy a napod egyharmadát másnak dolgozva töltöd egy helyen. Nem véletlen, hogy az irodákban van szobanövény, valahogyan ezzel próbálják meg kiküszöbölni azt, hogy legalább egy kicsit emberinek nézzen ki az egész.

Ha mindezt elmondod, akkor meg lehurrognak és megkapod, hogy boldognak kéne lenned, hiszen régen mennyivel kisebb volt a GDP, mennyivel nagyobb volt a halálozási arány, mennyivel több most az autók száma. Holott ez nem így működik, nem lehet számok alapján eldönteni, hogyan kellene magad érezned.

Ráadásul, főleg ha férfi vagy, senki nem törődik azzal, ha egyedül maradsz. A boldogságunk legnagyobb részét a társas kapcsolataink befolyásolják, nagyon sokan viszont, akik nincsenek ebben a helyzetben, nem értik meg milyen az, ha tényleg nem kapsz semmi elismerést. Ha férfi vagy és nem vagy jó úgy semmiben semmiben, csúnya vagy vagy különc, akkor főleg nagyon meg kell harcolni az elismerésért, ami sokszor nem arról szól, hogy felnézzenek rád, hanem csak arról, hogy legalább szóba álljanak veled és egyenlő félként kezeljenek.

"Ráadásul, főleg ha férfi vagy, senki nem törődik azzal, ha egyedül maradsz."

Régen törődtek vele: a faluban utolsóként egyedül maradt fiúhoz hozzáadták az utolsóként egyedül maradt fogatlan félfogyatékos leányt, a fiúnak pedig ha addig esetleg nem, ezek után biztosan a bor vagy pálinka lett a legintimebb társa.