Emberek, akik enyhén sérültek ( mozgásszervi ) és/ vagy tanulási nehézségekkel küzdenek, ti hogy éltétek túl az iskolát?

Lehet akár diszre ( lexia, kalkulia, gráfia) akár adhd-ra, vagy hasonlóra értve, tehát olyan zavar, amit egyértelműen nem mentális retardáció okoz, és ezekkel a zavarokkal többségi, normál iskolában tanultatok. Hogy éltétek túl az iskolát? Kaptatok segítséget? Okoztak lelki traumát, mondták nektek, hogy fogyatékosok, gyenge képességűek vagytok? Én már felnőtt vagyok, engem annyira kicsináltak általánostól kezdve, hogy végül estin értettségiztem le felnőttként. Egyetemre járok már, de a mai napig kísért, hogy annó majdnem öngyilkos lettem az iskola miatt, mert folyton azt hallgattam, hogy úgyis megbukom, érettségim se lesz, menjek kisegítőbe... Tudom, hogy ez már a múlt, de mindig visszatérnek az emlékek, és úgy érzem, nem tudom magam túltenni rajtuk. Egyébként nekem diszkalkuliám van + sántítok a jobb lábamra. Nálam ezt koraszülöttség okozta. Sajnos felnőtt éveim elején borderline diagnózist is kaptam.

Szóval a hasonló cipőben járó társaim tapasztalatait olvasnám, ki hogy tette túl magát a nehézségein.