Egy tárgy miatt csúszok egy évet, nagyon magam alatt vagyok, mesélnétek arról, ti hogyan teszitek túl magatokat a nehézségeken?

Osztatlan mesteren vagyok, ez lesz az első diplomám, 26 leszek mire befejezem. Már az egyetemet is magam alatt kezdtem el, nem voltam a legjobb formámban, emiatt nem is mertem barátkozni, de a tanulást illetően, azt hiszem mindig is ezt akartam csinálni. Reméltem hogyha rendszert viszek a mindennapjaimba, tagja leszek szervezetnek az egyetemen belül, lekötöm magam - jobban keretet tudok adni a mindennapoknak és hátha csak ez a plusz lekötöttség hiányzott addig, és ezzel megoldódnak a dolgaim. Jól is éreztem magam ezek után, az elmúlt 1-2 évben, úgy éreztem hasznos dolgokat csinálok, de sajnos úgy tűnik egy tárgy miatt csúszni fogok egy évet. Nagyon magam alatt vagyok, borzasztóan szégyellem magam. Nem tudom hogyan legyen tovább. Egyáltalán képes vagyok befejezni? Mit fognak szólni az ismerőseim az egyetemről? Hogy tudok velük szembenézni? Szánalmasnak érzem magam.

Az elmúlt fél évben úgy éreztem lendületet is kaptam, gyakornokoskodtam is, végre azt hittem helyreáll minden, és lelkes voltam a tanulást illetően is. Erre közbeszólt a valósàg. Voltatok esetleg hasonló helyzetben? Hogyan tudtatok kikászálódni belőle? Motivációt szerezni?

Sajnos a családi helyzetem sem fényes, menekülésként tekintettem volna a diplomára. Pszichoterápiára gondoltam, amint megengedhetem magamnak.

Mindig is a tanulás volt számomra a legfontosabb, mindig azt helyeztem előtérbe, de az elmúlt években nem vagyok valami magabiztos e téren. Mintha félnék folyamatosan az előttem álló esetleges kudarcoktól, és nem is merem elhinni, hogy képes leszek megcsinálni.

Elnézést, tudom, hogy iszonyatosan zavaros, de remélem valamennyire értitek a mondanivalómat, de borzasztóan magam alatt vagyok.