Mit tegyek semmi sem okoz boldogságot?

Hány éves vagy?

Nő, férfi?

Dolgozol? Mit?

Hobbid?

Kivel élsz?

Ezek fontos infók lennének, ha válaszokat akarsz.

Miért nem tudsz jól aludni?

Minden az alvással kezdődik!

Mióta nem alszol jól?

Mit jelent számodra a nem jó alvás?

Nem elég mélyen? Vagy nem elég órát?

Mindenekelőtt ezen kell változtatnod, mivel az alváshiány értelemszerűen megnyomorítja az életed, és ezért szenvedsz tőle!

Nem lehet, hogy vashiányod van?

Kamaszkorban általános elveszíteni a talajt a lábad alól, mégsem szükségszerű!

A nem jó alvásod ráadásul osszefügg a mozgáshiányoddal is! Talán éppen azért nem alszol jól, mert nem is mozogsz eleget, így nem fáradsz el fizikailag eléggé ahhoz, hogy jól aludj.

Az, hogy régen küzdősportoltál szuper alap ahhoz, hogy azt folytasd, vagy bármi mást, de mozogj rendszeresen heti háromszor másfél órányit minimum, ennyi alatt inaktív vagy, és naná, hogy az az alvásodra is hat, ami hat a világlátásodra, a tanulási képességegeidre, azaz ha sürgősen nem kezdesz újra sportolni bármit is, az nem csak a hangulatod bánja, hanem a tanulmányi eredményeid, így a karrierlehetőségeid, anyagi biztonságod.

Az, hogy elhíztál, szomorú, ám nem végállomás, hanem lehetőség, hogy visszatérj a mozgás világába, ráadásul a mozgás boldogsághormonokat is szabadít föl, tehát mindenképp mozogj!

Ha szégyelled a tested, amit amúgy nem kéne, gondolj a sok finomságra, amit ettél, hm, fimon volt, ne bántsd magad, viszont nem jó most neked, a tested egy befektetés, vigyáznod kell rá, egyél annyit és azt, amit és amennyit csak szeretnél, viszont soha ne mondj le a sportról, mozgásról, küzdősportba vissza, máshova vagy más sport, mindegy, hogy mit, csak heti háromszor másfél óra a minimum!

Ezt édesanyám mondta, aki olyan szinten volt versenyszerű úszó, hogy már az olimpiai válogatottig úszta be magát, szóval szerintem elég hiteles.

Amint eleget mozogsz, az alvásod is helyreáll, és le is fogsz fogyni.

A sportolási, mozgási lehetőségek száma közel végtelen, bármit mozoghatsz, sétálj, gyalogolj, biciklizz, minél többet mozogsz, annál jobban alszol, annál jobban teljesítesz az iskolában, és annál szebben fogod látni a világot is, próbáld csak ki! Ha meg még aztán a cukorról is lemondasz, akkor megleped magad egy olyan súlyvesztéssel, amit amúgy sehogy máshogy nem tudsz elérni, hidd el, tapasztalatból írom. Babaháj 18-20 évesen is cuki, vicces, de miután középső ujjat mutattam a cukorfüggésemnek (heroinhoz és kokainhoz hasonló szintű függőséget okoz a cukor, ezért eszi, aki eszi, mert kívánja a már benne lévő cukor!) egy hónap után teljesen eltűnt a hasam, pedig nem mozogtam többet, mint előtte. Miért kellett harminc évet is várnom erre...? Neked nem kell. Senkinek sem kell. Csak az első hónap nehéz cukor nélkül, mert a szokás hatalom és mert olcsó, így szinte mindenben van cukor. Nézd az összetevők varázsszót!

Az elhízott testedet nem szégyellni kell, hanem kijavítani, ledolgozni! Pláne 14-15 évesen! Hízhatsz tovább is, de az nem csak az egészségedet támadja (cukorbetegség pl., népbetegség), hanem egyrészt a lelki egészségedet is (amikor ürül a cukor a szervezeted még kíván, és ha nem kap azonnal, akkor depresszióba taszít, ebben is tapasztalatból írom!!!), másrészt a szociális életedet is viszi, hiszen a gimi legjobb csávója vszeg nem az elhízott leányzónak fog udvarolni, sőt, vszeg más sem, ugye, és kérdés, hogy a következő tábla csoki finomabb-e, mint a másik nemmel való ismerkedés esélye, és tudom, hogy nem a külső a fontos, mégis amiatt tán észre sem vesz álmaid lovagja, ugye. Ja, amúgy apropó csoki: a kakaó és a tej is függőséget okoznak, tehát azért is nehéz nem enni, viszont ha pasiznál is pl., akkor egy hónap próbaidőt adj magadnak cukor, kakaó és tej nélkül, és utána nézd meg, hogy mennyivel jobban érzed magad minden szinten!

A rendszeres sport pedig elengedhetetlen!!!

Kezdd a neked megfelelő sport megtalálásával, kezdj el járni, élvezd, aztán kezdd a táplálkozásodat is kontrollálni, ez a sorrend, és ez a válasz a kérdésedre.

Szólj, ha nem megy vmi, vagy elakadsz, segítek örömmel!

Ha valaki nem talál már örömöt semmiben, annak hiába mondjátok hogy keressen célt, meg napfény meg sport, meg kutyatöke, mert ahhoz sincs kedve..

Ezek már a második lépcsőfokok.

Az első hogy fel kell ismerni hogy ez depresszió. Tehát pszichológus vagy pszichiáter, valószínű hogy egy terápia is segít. Súlyosabb esetekben lehet szükség gyógyszerre.

Tapasztalatból mondom, a teljes örömvesztésből jöttem vissza, kb mint a kérdező, én is a nap végét vártam.