Valami fájdalommentes ötletek?

Rettentően féltékeny típusú vagyok, zárkózott, ált. rossz kedvű, sokat sírok, ha valami jó, akk is attól tartok, h mi lesz ha vége lesz,...

Én is ilyen tipus vagyok, legalábbis az előző barátomnál ilyen voltam, rettentő féltékeny, de igaz, hogy volt is okom rá, a mostaninál is előjött az elején, de rájöttem hogy benne megbízhatok, hajlandó a közös jövőről beszélgetni, velem akar élni, az előzőek meg csak terelték a témát, jó, hogy én is rettegtem, hogy bármikor vége lehet. Megtalálod a megfelelő társat, aki nem ad okot a féltékenységre, a bizalmatlanságra, érezteti, hogy szeret. Mivel még iskolába jársz, elég fiatal vagy, még semmi sincs veszve, én 24 évesen találtam meg a "normális" társat. Az élet ilyen, az ember sokszor pofára esik. Lehet, hogy az idősebbek között kéne keresgélned, nem tudom eddig milyen korúakkal ismerkedtél. Én mindig a "fiatalokat" kerestem,velem egykorúakat, aztán egy 30 évessel sikerült összejönnöm, nekem régen ez is nagy korkülönbség volt.

te nem élni nem akarsz, hanem "társhiányod" van.

visznt ahhoz, hogy megszabadulj ettől a rengeteg mentális problémától, ami miatt sz.ar az életed, szakemberhez kéne menned. ahhoz viszont lusta vagy. most sajnáljunk?

Jaj, te drága! Remélem még élsz!

Van egy fájdalommentes ötletem, hogy hogyan fejezhetnéd be az életedet! Ráadásul új életet kapsz, aminek értelme is van. Ez nem más, mint Jézus nevét segítségül hívni. Hogy kicsoda Jézus? Hogy nem ismered? Vagy éppen hogy eleget hallottál róla? Akkor most elmondom, ki ő, úgy, ahogy talán még nem hallottad.

Egy távoli bolygón, egy csodálatos helyen, ott, ahol nincs bánat és nincs elmúlás, él a Világmindenség Ura. Noha mindene megvolt, mégis egy nap rájött arra, hogy valaki még hiányzik. Ábrándozni kezdett erről a személyről. Minden apró részletet szépen elképzelt róla. A szeme színét, a hangját, a mosolyát, a személyiségét, és minden tulajdonságát és már így gondolatban is nagyon szerette őt. Még nevet is adott neki. Egy nap aztán megszületett ez a személy, aki te vagy. Isten azért hozott létre bennünket, hogy Vele éljünk. Neked is Rá van szükséged. Csak hívnod kell, és Ő jön. Már régóta vár rád. Ő az életünk értelme.

Tudod, az a baj, hogy saját magunkból indulunk ki, amikor Istenre gondolunk. Kivetítjük rá a mi dolgainkat. A férfit és a nőt is Isten teremtette, ez pedig számomra azt jelenti, hogy Istennél mind a két nem tulajdonságai megvannak, tehát nála nem úgy történt ez a dolog, ahogy nálunk, embereknél, hanem képes volt egyedül is arra, hogy Krisztust megszülje. Krisztus már a teremtésnél is ott volt, és a Bibliában többször is megjelenik, pl. Ábrahámnak, Jákobnak, Sámson anyjának, Gedeonnak, stb. Szóval, mire emberi testet vett volna föl, már régen megvolt. Egyébként pedig Isten fiának hiszem őt, rendes apa-fiú viszonyban Istennel. Csak azért ilyen aspektusból írtam róla, hogy ne a szokásos vallási klisékben gondolkodj róla, mert Őneki ehhez semmi de semmi köze. Mindazáltal, ami a Bibliában van róla, az igaz. De ami a legfontosabb, az az, hogy mi emberek, azaz te is Istenhez tartozol eredetileg. Ő tervezte el mindannyiunk életét, és Ő is adja az értelmét, ezért nincs a te életednek értelme, mert most nélküle élsz, céltalanul.

Ő nem mondott le rólunk mindannak ellenére, ami eddig történt közte és köztünk. A fia halála és feltámadása adja a lehetőséget, hogy újra megismerhesük Őt és feléje fordulhassunk bizalommal. Ha nem hiszed, járj utána. De én tudom, miről beszélek.