Évekig "kínoztak - vertek" a szomszéd gyerekek, rendben van az amit érzek?

Nem fogok szépíteni semmit sem biztos hogy van bajom , nem vagyok örjöngő elmebeteg de sajnos az életem és a gyerekkorom nem úgy indult ahogy azt szeretné az ember.

Apám bűnöző volt (le is lőtték) anyám meg egy baleset miatt mentális beteg lett a születésem után így itt már nem volt túl fényes a jövőképem mint gyerek, bölcsödébe nem jártam de ovodába igen. Koszosan, igénytelenül képes volt bevinni emlékszem hogy csak a nagymamám (anyám anyja) volt az aki ahogy csak tudott szegényke de próbált foglalkozni velem kis mozgássérült idős nő volt már akkor is és csokikat és rágót árúlt éjjelente kocsmákban csak hogy tudjon nekem valamit venni, panel lakásban laktunk és mivel anyám erősebb volt így sokszor láttam 3-4 évesen hogy anyám megüti az anyját (nagymamámat) és elég sokszor kerültünk az emelet kukatárolójába és ott aludtunk mind 2 en a földön.

Borzasztóan sajnálom hogy akkor 3-4-5-6 éves fejjel ezt nem fogtam fel hogya nagymamám aki már régóta nem él mennyire segített nekem és védett, én meg nem biztos hogy szépen bántam vele néha még csúnyán is beszéltem vele stb de ez mind 1 is a lényeg itt hogy voltak gondok.

Amiért ide írtam és nem a mentális egészség szekcióba az az hogy ennél is rosszabb dolgok voltak azok amikor a környező és a mi épületünkben élő gyerekek szó szerint napi szinten vertek csak mert koszos voltam és egyedül voltam és mivel ez a "3. ker Bécsi úton történt" így aki jártas arra fele akkor tudja hogy rengeteg panel van egyás mellet így 4-6 éves koromig szinte napi szinten voltam megfélemlítve , verve , csúfolva és akkoriban a gyerekvédelem nem volt olyan jó mint most (amúgy 88 as vagyok) így évekig senki sem tett semmit, sírva rohantam idegenekhez vagy csak menekültem be a panelbe és elbújtam valahol hogy ne találjanak meg.

Az agyamba épült azoknak a neve akik ezt csinálták velem..

Egyszer csak eljött az idő és egy rendőr kocsi jött az ovoda elé (nagy csoportos voltam) és elvittek az ovodából a gyivibe (8. ker gyűjtő) és onnan kerültem be a békébe (ez egy nevelőotthon) ami a fix helyem lett.

mentálisan és fizikailag sem volt egyszerű hely de mondhatjuk azt hogy ahhoz képest ahogy éltem mindenem megvolt (étel , ruha , ágy , iskola) így hálás vagyok a rendszernek és a nevelőknek még akkor is ha amúgy sokszor vertek minket (akkriban nem volt ilyen hogy a kis taknyos feljelenti a nevelőt mert 10 évesen jobban tudja a jogait) ha csúnyán beszéltünk durr csattant a pofon vagy több :) De emberek lettünk elég sokan bent.

Na mivel ezt leírni nagyon nehéz mert így nem izagán lehet átélni így az lenne a kérdésem hogy ezek közül a "nagyobb" gyerekek közül akik évekig pokollá tették az életemet többet is megtaláltam a gyerek korom óta bent a nevelőotthonba ezerszer végigjátszottam ha majd én leszek a nagy és erős mit fogok velük csinálni, hát most én lettem az :) és eljött az idő hogy kicsit elszámoltassam őket.

van olyan akinek családja és gyereke van de van olyan akinek nem nyilván nem gondolok itt nagyon drasztikusra amit nem írok le érthető okokból de azért elkapnám őket egy beszélgetésre vagy akár picit dúrvábbra.

Ha jól gondolom ezt jogilag sehogy nem tudom már se bizonyítani se elszámoltatni így vagy az van hogy kicsit megcsinálom őket és sz.rbakerülök ha nem vagyok ügyes vagy elengedem az egésszet és akkor nem kerülök szarba de akkor az életem végéig ahogy most is belül szét mar az érzés hogy egy büdös csicska vagyok...

Vannak emberek és vannak tettek amiért el fog számolni az ember vagy így vagy úgy de elhihetitek amin átmentem gyerekként ezek az emberek miatt most ha újra gyerek lennék sírva futnák a legrosszabb nevelőotthonba mert ott is jobb lett volna.