Évekig "kínoztak - vertek" a szomszéd gyerekek, rendben van az amit érzek?
Nem fogok szépíteni semmit sem biztos hogy van bajom , nem vagyok örjöngő elmebeteg de sajnos az életem és a gyerekkorom nem úgy indult ahogy azt szeretné az ember.
Apám bűnöző volt (le is lőtték) anyám meg egy baleset miatt mentális beteg lett a születésem után így itt már nem volt túl fényes a jövőképem mint gyerek, bölcsödébe nem jártam de ovodába igen. Koszosan, igénytelenül képes volt bevinni emlékszem hogy csak a nagymamám (anyám anyja) volt az aki ahogy csak tudott szegényke de próbált foglalkozni velem kis mozgássérült idős nő volt már akkor is és csokikat és rágót árúlt éjjelente kocsmákban csak hogy tudjon nekem valamit venni, panel lakásban laktunk és mivel anyám erősebb volt így sokszor láttam 3-4 évesen hogy anyám megüti az anyját (nagymamámat) és elég sokszor kerültünk az emelet kukatárolójába és ott aludtunk mind 2 en a földön.
Borzasztóan sajnálom hogy akkor 3-4-5-6 éves fejjel ezt nem fogtam fel hogya nagymamám aki már régóta nem él mennyire segített nekem és védett, én meg nem biztos hogy szépen bántam vele néha még csúnyán is beszéltem vele stb de ez mind 1 is a lényeg itt hogy voltak gondok.
Amiért ide írtam és nem a mentális egészség szekcióba az az hogy ennél is rosszabb dolgok voltak azok amikor a környező és a mi épületünkben élő gyerekek szó szerint napi szinten vertek csak mert koszos voltam és egyedül voltam és mivel ez a "3. ker Bécsi úton történt" így aki jártas arra fele akkor tudja hogy rengeteg panel van egyás mellet így 4-6 éves koromig szinte napi szinten voltam megfélemlítve , verve , csúfolva és akkoriban a gyerekvédelem nem volt olyan jó mint most (amúgy 88 as vagyok) így évekig senki sem tett semmit, sírva rohantam idegenekhez vagy csak menekültem be a panelbe és elbújtam valahol hogy ne találjanak meg.
Az agyamba épült azoknak a neve akik ezt csinálták velem..
Egyszer csak eljött az idő és egy rendőr kocsi jött az ovoda elé (nagy csoportos voltam) és elvittek az ovodából a gyivibe (8. ker gyűjtő) és onnan kerültem be a békébe (ez egy nevelőotthon) ami a fix helyem lett.
mentálisan és fizikailag sem volt egyszerű hely de mondhatjuk azt hogy ahhoz képest ahogy éltem mindenem megvolt (étel , ruha , ágy , iskola) így hálás vagyok a rendszernek és a nevelőknek még akkor is ha amúgy sokszor vertek minket (akkriban nem volt ilyen hogy a kis taknyos feljelenti a nevelőt mert 10 évesen jobban tudja a jogait) ha csúnyán beszéltünk durr csattant a pofon vagy több :) De emberek lettünk elég sokan bent.
Na mivel ezt leírni nagyon nehéz mert így nem izagán lehet átélni így az lenne a kérdésem hogy ezek közül a "nagyobb" gyerekek közül akik évekig pokollá tették az életemet többet is megtaláltam a gyerek korom óta bent a nevelőotthonba ezerszer végigjátszottam ha majd én leszek a nagy és erős mit fogok velük csinálni, hát most én lettem az :) és eljött az idő hogy kicsit elszámoltassam őket.
van olyan akinek családja és gyereke van de van olyan akinek nem nyilván nem gondolok itt nagyon drasztikusra amit nem írok le érthető okokból de azért elkapnám őket egy beszélgetésre vagy akár picit dúrvábbra.
Ha jól gondolom ezt jogilag sehogy nem tudom már se bizonyítani se elszámoltatni így vagy az van hogy kicsit megcsinálom őket és sz.rbakerülök ha nem vagyok ügyes vagy elengedem az egésszet és akkor nem kerülök szarba de akkor az életem végéig ahogy most is belül szét mar az érzés hogy egy büdös csicska vagyok...
Vannak emberek és vannak tettek amiért el fog számolni az ember vagy így vagy úgy de elhihetitek amin átmentem gyerekként ezek az emberek miatt most ha újra gyerek lennék sírva futnák a legrosszabb nevelőotthonba mert ott is jobb lett volna.
válasza:Értem és átérzem a bosszút, ami hajt, de mégis mi értelme lenne? Vagy az történik, hogy lehet megvered, de a földön fekve vérző orral, szájjal is kiröhög, hogy "na mi van Pisti, még mindig nem tudtad túltenni magad?" mert egész egyszerűen egy szar ember, az volt és az is maradt, az ilyen soha nem fog őszintén bocsánatot kérni, soha nem fogja sajnálni. Másik eshetőség hogy megvered, aztán kiderül hogy egy egész jó ember lett belőle, a sors már harmincszor visszaadta neki a sok szart és kb rosszabb állapotban van mint te. Lehet hogy 5 percre qrva jól fogod érezni magad aztán mi lesz? Azt hiszed egy gyerekkori traumán túl lehet lépni ennyivel? Hazamész aztán ugyanúgy foson leszel és még bűntudatod is lesz, ha meg úgy van akkor még pereskedhetsz is, elbaszhatod az egész életedet.
Egyértelmű hogy terápiára kéne járnod, hogy ezt el tudd engedni, bullshitnek hangzik, de segít.
"életem végéig ahogy most is belül szét mar az érzés hogy egy büdös csicska vagyok..."
De hát ez nem most történik veled. Nem felnőttként bántanak amikor már vannak eszközeid. Egy gyerek voltál akit nem védett meg senki. Ezek szerint te csicskának tartod azokat a jelenlegi gyerekeket, akiket vernek? Oda tudnál menni egy gyerekhez és a szemébe nézve azt mondani, amiket magadról gondolsz? Vagy akár egy felnőtthöz akit gyerekkorában ilyen traumák értek. Ha nem, akkor magaddal miért teszed ezt?
válasza:Én is remélem hogy fogok tuni szeretni és egyetértek azzal amit írsz viszont én nem tartok gyereket csicskának aki hasonló helyzetben van ... Nem őt tartom annak hanem magamat azóta hogy kezdenek a nevek és a lakcímek összeállni és csak azért mert "okosabbnak kellene lennem" ezért mint egy csicska elengedjem attól hogy elszámoltassam.
Lehet itt azt mondani hogy majd az élet visszaadja neki és lehet hogy már vissza adta de nem Sokmindenhez nincs jogom de ehhez van és ez nem vélt jog hanem valós.
Ez ugyan olyan szituáció mint ha a gyerekemet egy felnőtt megveri a játszótéren és persze hogy nem a rendőrhöz fogok futni mert semmit sem fog a magyar jogalkotás szerint kapni hanem addig verem ameddig lélegzik és itt jön az "okos" kérdés hogy vagy hirtelen felindulásból csinálom és garantáltan elkapnak vagy okosan kitervelve és simán megúszhatom azzal a tudattal meg majd én számolok el úgy és majd akkor eldöntöm hogy ez javított a lelkibékémen vagy sem.
Vannak esetek amikor az erőszak megoldás és mivel ezek nagyobb gyerekek voltak és már volt agyuk is így 1 dolog ami igazán nem érdekel hogy milyen emberek lettek és hogy megszenvedtek e valamit az életben.. Egyszerű rövid válsz: nem izgat nem is az én dolgom.
1 dolgot tudok jelenleg ha már túl tudtam volna ezen tenni magam már régen túl lettem volna de nem így van és ahogy mondtam itt nem az a kérdés hogy sérült vagyok e mert rohadtul az vagyok.. Itt az a kérdés hogy milyen mértékben tudok kárt okozni olyan személyeknek akik megérdemlik...
Ebben a kérdésben olyan vagyok mint egy fanatikus.
De igen van egy minimális oldalam ami meg azt mondja amit te... de ha ezt neked kellet volna átélni akkor lehet hogy te is hasonlóan gondolkoznál.
válasza: válasza:Huha, vannak bajok.
Mennyi idősek voltak ezek a nyomorultak mikor elvertek?
El kell, hogy mondjam nincs semmilyen jogod elpüfölni őket most, jogod van az önvédelemhez és mások védelméhez valós időben, de nem x nap/év múlva.
Mivel nyomozgattál utánuk cím/család hirtelen felindulás sem fogja megállni a helyét bármit teszel ami túl megy a jogaidon.
És az is biztos, hogy nem fogod tudni úgy kezelni a dolgot, hogy ne legyenek jogkövetkezmények.
Így hát a büntetési tételeket végigszámolhatod, hogy mit kapnál, ha az eltorzult önérzeted szerint cselekednél.
Itt a fő probléma, hogy megrekedtél egy szinten és nem tudsz továbblépni, ha elégtételt vennél (teszem azt úgy, hogy valami csodafolytán megúszod következmények nélkül (persze nem fogod)), ugyanúgy nem lenne jobb semmi hosszútávon.
Azt kellene megtanulnod elfogadni, hogy akkor ki voltál és most ki vagy, és törekedni afelé amit el akarsz érni az életben(irásod alapján egy életfogytiglan), de ez nem a legjobb út.
Tanulj meg továbblépni, keress egy szép menyecskét legyen boldog családod és élj egy olyan életet ami gyerek korodban elképzelhetetlen volt és szárnyalj túl sikerekben mindenkit akire haragszol. A legnagyobb elégtétel az lenne meg számodra is a legjobb, ha a saját boldogságodat próbálnád megtalálni.
fel pontoztalak mert az hogy nyomorult vagyok attól még látom az igazságot és neked is igazat adok mert ez lenne a helyes döntés de egy valamit azért ne mondj biztosra mégpedig azt hogy mindenképp megbukok :) nem vagyok hülye ahogy írtam is fent ha hirtelen felindulás lenne biztosan megbuknék de itt ilyenről szó sincs bizonyos emberek adatait már régóta ismerem csak most jött pár olyan személy akik nem voltak meg.
a jogomat meg rosszúl írtam semmilyen jog nem véd engem ebben a helyzetben és ha jogi lépésként akarnék bármit is csinálni az sem állja meg a helyét ennyi idő után meg főleg. A jogot a szemet szemért elven írtam mert ha valakinek van joga elszámoltatni az én vagyok mások meg rendezik úgy ahogy ajarják ha esetleg mással is csinálták volna.
Amúgy a gyerekek akik évken keresztül megaláztak vertek csak mert ismerték a személyt aki az anyám és hirhetdt volt arról hogy ő a bolod a könyéken akkoriban voltak olyan 8-14 között én meg voltam az akivel mindent meg lehet csinálni mert a szülei nem szoltak rájuk és tudták hogy anyám úgy se tud megvédeni.
Megértem amit írsz és azt is hogy azt gondolod hogy ezt nem lehet megúszni de meg hidd el meglehet de ebben nem vitatkozok mert a jövőt nem látom így lehet hogy neked lesz igazad.
1 dolgot biztosan tudok viszont mondani: az ha szedem őket az kellő elégedetséged fog okozni és ezt viszont jobban tudom nálad.
válasza:19:14-es vagyok.
(Azokra aki bántottak írtam a “nyomorult” jelzőt!)
Nem gondolom azt, hogy minden bűncselekményt megoldanak, így persze meg lehet úszni, és nem arra célozgattam azzal, hogy nem úsznád meg, hogy esetleg nem lennél elég okos hozzá, pusztán statisztikai alapon rendkívül valószínűtlen.
A jelenedet meg a jövődet feláldozni (pontosabban igen nagy kockázatnak kitenni efféle múltbeli sérelmekért), önmagában felelőtlen, saját magaddal és a mostani szeretteiddel szemben.
Csúnya dolog a földön fekvőbe rúgni még egyet, így a haragod érthető irányukba, de ezt megkell tanulni feldolgozni.
Ha a te logikádat követnék akkor te első sorban Apukád/ Anyukád miatt kerültél nagyon rossz helyzetbe, azok a gyerekek is kis g3cik voltak, ahogy bántottak.
De őket is a szüleik nevelték, te sem tudod ők mit hoztak otthonról..(nem akarom mentegetni a tetteiket, ha akkor
Ott valaki közbelépett volna és eltördeli pár csontjukat tapsoltam is volna/vagy épp én állítottam volna le őket).
Felnőtt fejjel beláthatod, hogy azért egy 8-14 éves gyerek nem képes teljesen felmérni egy szituációt és nem képes úgy gondolkodni mint egy felnőtt.
Mint te is írtad gyerekként, volt azért egy valaki aki mindent feláldozott érted (mamád) és te gyerekként mégis csúnyán viselkedtél olykor vele. Amit felnőttként megbántál, biztos történtek később is olyan dolgok az életedben ami a mai fejeddel másképp csináltál volna.
Igazából a te gyerekkori problémáidat görgethetnék tovább a végtelenségig, hogy ki volt a leginkább hibás.
Így felnőttként kire kellene haragudnod?
A suttyó gyerekekre, anyura, apura, az ő szüleikre a gyerekek szüleire, a társadalomra, mindenkire aki elsétált melletted és nem segített?
Számodra az lenne a legjobb, ha tovább tudnál lépni és nem leragadni a múltban, a legnagyobb erő ahhoz kell, amit te gyerekként nem kaptál meg, szembefordulni saját magaddal és segítő kezet nyújtani annak a gyereknek aki régen voltál és elfogadni, hogy igenis az is én voltam és így lettem az aki ma vagyok.
A megbocsátáshoz és a belső békénk megtalálásához sok erő kell. Nem könnyű csak úgy elengedni a dolgokat és továbblépni.
Ha jó ötletnek találtad volna bármelyiket (hirtelen felindulas/tervezgetni) nem írtál volna ide, ezt te is tudod legbelül. Nem szégyen sem gyerekként sem felnőttként segítséget kérni, ettől sem lesz senki csicska, ha egyedül nem tudod feldolgozni a gyerekkori traumáidat kereshetsz segítséget.
válasza:Én csak azt nem értem hogy az elengedést miért tartod csicskaságnak. Nem megbocsátani kell, nem elfelejteni, hanem felülkerekedni.
Persze, elégedettséget okozna abban a pillanatban, amikor megbosszulod, de utána mi lesz? Ha nem is kapnak el, hogyan tovább? Hazamész, lemosod a vért a kezedről, és aztán? Kimegy az adrenalin és nagy valószínűséggel megzuhansz. Rájössz, hogy ettől semmi nem változott, ugyanúgy sérült vagy, az leszel két hét múlva is és két év múlva is, míg azok az emberek egy hét alatt túllépnek azon, hogy meg lettek gyepálva.
válasza:Nagyon megértem, és átérzem amit érzel, de az az igazság, hogy senkit nem lehet jobb emberre verni, ordibálni, alázni.
Még senki nem lett jobb ember attól, hogy bántják. Senki nem fogja egy verés után elismerni, hogy "na bazd, tök igazad van".
Egyáltalán nem fogja beleképzelni magát a helyedbe. Minden embernek saját maga az univerzum közepe, az ő igazsága az ő teljes igazsága, nem fogja megbánni ettől a tettét, és megérteni sem.
Le kell szarni, le kell fingani, köpni, és hagyni, hogy elsorvadjon szerencsétlen, anélkül, hogy magadnak ártanál azzal, hogy megvered.
Köszönöm a válaszokat elhihetitek hogy maximálisan megértem amit írtok és még igazat is adok de 1 dolog amit eddig többször olvastam és nálam ez máshogy van...
Én nem fogok utána hazamenni és elégedetten csettinteni egyet hogy innentől kezdve továbbléphetek , ahogy mondtátok ettől nem lesz jobb nekem de cserébe nekik rosszabb lesz és nekem csak ennyi a lényeg. Én nem leszek "NEM SÉRÜLT" többé és nem fog az életem megváltozni mindig is egy lelkisérült ember leszek aki érzés nélkül el tudja számoltatni őket úgy ahogy ő (én) jónak látja.
Számomra az hogy szenvednek bőven elég és nincs arra szükségem hogy ezen felül "megváltást" nyerjek.
Egy mocsok beteg ember látszatát keltem és ez talán így is van. Egyszó mint száz :) Nem lesz nekem ettől jobb sőt talán még el is kapnak de nekik egésszen biztosan rosszabb lesz és igazából nem érdekel más.
Én sem lennék egy ilyen megrögzött fogyatékos ha ezek a dolgok nem töténtek volna , én sem mentem volna ki a francia idegenlégióba hanem
inkább itthon lettem volna egy nyugodt irodai dolgozó de az életem elment egy irányba és mindennek köze van az otthoni körülményeknek és az embereknek akik darabokra szedtek gyerekként és akkor semmit se tudtam tenni ellene.
Jobb volt ide kiírni és tényleg köszönöm a jó válaszokat igazatok van, de már eldöntöttem hogy mit teszek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!