Egy kamasznál hogyan lehet eldönteni, hogy csak a hormonok dolgoznak, vagy érdemes pszichológushoz vinni?

A 2-essel csak az a gond, hogy a szülők simán egészségesnek tippelik magukat még 2 betegséggel és talán személyiségzavarral is. (Tapasztalat)

Viszont az J hogy felmerült ez benned. És ha már van ilyen érzésed, akkor biztosan jogos is.

Mehet a pszichológus a gyereknek is meg a szülőnek is.

#1 jól összefoglalta a tipikus tüneteket.

De egyébként pedig nem gondolnám, hogy létezik ilyen vágási pont, hogy na, akkor ez még oké, ez már nem oké. Ha a szülő (vagy épp maga a gyerek) úgy érzi, hogy nem tud/tudnak megküzdeni bizonyos problémákkal, elakadásokkal, nehézségekkel, akkor egész nyugodtan el lehet menni.

A "simán a hormonok dolgoznak" problematika is lehet olyan mértékű, ami törődéssel, segítséggel sokkal elviselhetőbbé válik mind a kamasz, mind a család számára.

Nálam azt hitték a tanárok, szüleim, pszichológus, hogy én egy nagyon rossz és gonosz gyerek vagyok, akit meg kell leckéztetni.

Felnőttként pszichológusról pazichológusra jártam, mert nárcisztikus volt az anyám. Így egyértelműen ő volt az angyal mások szemében én meg a fekete bárány.

El fog folyton az ideg miután telefonálok vele, de nem igazán tudom lekoptatni.

Egyébként igen, hormonális betegségem lett, amiből gyógyulok kifelé így felnőttként.

Testileg lelkileg tönkretett anyám, de a jó Isten(univerzum) tudja, hogy megérdemlem a teljes és szép életet. Ezért is gyógyulok ki sorra a betegségeimből, mert nem én voltam a rossz. Hanem mások bántottak engem.

Súlyos depresszióm volt gyerekként 9-14 éves kor. Hajszálnyi választott el, hogy vonat elé ugorjak. Főleg amikor elkezdett bántalmazni a pszichológus anyámon keresztül is.

De persze én voltam a rossz és gonosz gyerek.