Miért lehet az, hogy semmi nem érdekel és nincs motivációm?
30 éves férfi vagyok.Ebben az évben kezdődött ez az egész. Semmi nem érdekel már. Sokat szorongok és sűrűn vannak depresszív időszakaim is, de ilyen voltam világ életemben.
A munkahelyemen felmondtam, mert nem hoz lázba, de új dolgot tanulni sincs motivációm, a jövőmet tekintve meg úgy vagyok vele, hogy elleszek egy ideig, aztán lesz ami lesz. A társas kapcsolataimat teljesen leépítettem, még online sem szívesen beszélgetek, nincsenek már barátaim és a barátnőmmel is szakítottam. A napjaim semmittevésből állnak és nincs olyan szabadidős tevékenység, de akár egy meccs vagy sorozat sem ami érdekelne.
Az időm nagyrészében csak aludnék, de ironikus, hogy borzasztóan rosszul alszom. Ez részben érthető, hiszen nem csinálok semmit, így nem is fáradok el.
Tudom, hogy rosszul csinálom és ez nem normális, de az elmúlt pár hónapban ezt éreztem jónak. Szeretnék tenni ellene, kezdeni valamit, de valahogy ez mindig visszahúz.
Kivel történt már hasonló? Tudnátok segíteni mi ez, vagy hogy kéne talpra állni? Köszi!
Minden ember ki van égve ebből a társadalomnak nevezett szarságból, a többi emberből, a munkából. Nem természetes ez az egész, amiben élünk, SEMMI nem természetes. A munka amit végzünk, az étel amit eszünk, a hely ahol élünk, az ágy amiben alszunk, a szórakozási formáink, semmi nem így lett kitalálva évmilliárdok alatt. Mindez amiben mi most élünk, és tartjuk magunkat / tartva vagyunk kb az elmúlt 300-400 év alatt alakult ki ilyenre.
Mindenki azt érzi hogy depressziós, stresszes, kiégett, elege van.
Pedig csak el kéne menni egy farmra önfenntartó életet élni. Pecázni ahogy írják is itt. Állatokat tartani, veteményezni, termeszteni. Kapcsolatot kialakítani a természettel. A lovas Íjász Kassai Lajos csinálja jól. Ő csinálja konkrétan ezt. Egy hatalmas földön él, egy rakat állattal akikkel személyes jó kapcsolatot ápol, önfenntartó gazdálkodással.
Megtanulni vadászni, engedélyt kapni rá, azt enni amit lelősz, termesztesz, tartasz háziállatként. Na az az ember valódi oldala.
Én sosem értettem az öngyilkosokat. Mindig úgy gondoltam, hogy akinek már a töke kivan az életből válasszon:
1) Elmegy egy tengerpartra élni, kijárni a tengerre halászni, keressen állást a tengerrel kapcsolatosan, a közelében. És éljen mesebeli életet.
2) Vesz egy gyönyörű magyar tájon egy földet, amit művel, tart kecskét a tejéért, amiből csinál magának tejtermékeket, sajtot, túrót, vajat köpül, tejfölt készít. Tyúkokat a tojásért, libát, malacot. Gondozza őket, törődjön velük, egye húsukat, éljen a természettel összhangban.
Én ha olyan munkát végeznék amit otthonról home office-ban lehet elvégezni tuti kint laknék egy erdő közepén, vagy tengerparton, ilyesmi...
De ezeket csak én gondolom. Biztos más is gondol valamit a király életről.
Szüleimmel jártunk ki Görögországba viszonylag sokat. Ott ismertem meg egy palit aki álom életet él.
Van egy kb 6 szobás apartmanja, amiből konkrétan megél. Nyáron kiadja jópénzekért, hétről hétre dől a lé, és abból van el egész évben amit akkor megkeres. Egész évben ott él egy leírhatatlanul gyönyörű tájon. Alig dolgozik valamennyit és az élete egy nyaralás.
De ismerek egy jóarc bácsit is, aki nyáron fagyit árul, és abból él meg egész évben. Ő is gazdálkodik. Neki a felesége gyárt tésztát a tojásukból, és vett lisztből.
Olyat, aki sírköves, az évben dolgozik 3-4 hónapot, és a beszerzett pénzből él meg egész évben.
Ezek király dolgok. :D
11-12-13! Gondolom egy személy vagy, ne haragudj, de látom fogalmad nincs a depresszióról!
Semmi köze ahhoz, hogy élsz! Ez sajnos egy IDEGRENDSZERI BETEGSÉG! Aki erre hajlamos, az paradicsomi körülmények között is az lenne.
Csak egy példa, én augusztusig teljesen jól voltam, évek óta ráadasul, akkor meg így hirtelen egy aprósagtól minden összeomlott körülöttem. Ezen pedig semmi nem segítene, pláne nem egy rakat büdös állat vagy a halaszháló.
Esetleg próbálj meg ha van rá lehetőséged elköltözni egy kis időre máshova.
Én is így tettem 1 éve.
Kiköltöztem a tanyánkra és ott éltem egyedül.
Szinte semmi feszkó, a kis királynak magát képzelő szomszédot leszámítva.
Akkor keltem mikor akartam,nem cseszegetett senki,mindennap reggeliztem aztán neki álltam ( takarítani a ház körül volt mit hónapokig tartott) közben délben ebéd, aztán takarítás folytatása és este vacsora.
Igaz száraz étel,de elfogadó típus vagyok,nem létem a főtt étel.
Csak akkor jöttem haza a településre mikor elfogytak a készleteim.
1 héten egyszer.
És bitang jól elvoltam leszámítva az estéket mik rohadt unalmasak voltak,mert tv hasonlók nincsenek.
Max kedvenc zenéimet hallgattam a hifi tornyon.,
De amúgy jól el voltam,fél évig.
Csak elfogyott a pénzem mert nem csúszik magától a zsebembe és haza kellet jönnöm,.
Itthon újra visszaestem a régi kerékvágásba,mint amiben te is vagy depresszió,feszkó ismerősökkel,családtagokkal és mivel munkahelyem sincs így pénz sem áll a házhoz.
Mennék vissza,de nem tudom anyagilag egyenesbe állítani magamat,és csak múlik az idő.
És így elmegy az embernek mint ahogy neked is meg sokan másoknak is az egésztől a kedve.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!